Az Ez�st m�mor�ban



Hossz� ideje lovagoltam m�r mag�nyosan, olyan r�g�ta, hogy m�r azt sem tudom,
mikor kelhettem �tra. Egyetlen t�rsam �s h� h�tasom, J�gvir�g, aki majdnem annyi
id�s, mint �n. Teh�t kis h�j�n �ti a sz�zat, de szerencs�re t�pl�l�dott bel�
valami �sei erej�b�l, �s nem mondhat� �ppen szerencs�tlen p�r�nak. F�leg mikor
pat�i alatt csak a k�k �g szikr�zik, �s feh�r sz�r�n a nap sugarai csillognak
ezer �rnyalatban!
De most nem terheltem am�gy f�raszthatatlan parip�mat, hiszen id�nk tengernyi
volt, feladatunk azonban semmi� csak�gy, mint h�t napja. J�gvir�g �temes
l�pteire l�ktetett m�r a sz�vem is, gondolataim is elfogytak m�r, �res fejjel, a
lehet� legteljesebb nyugalommal b�multam a k�r�l�tt�nk elter�l� vid�ket. Smaragd
p�zsit hevert mellett�nk, oldalt gy�m�nthegyek� az �gen a nap, mint f�nyes
aranykorong, az �g ak�r a legt�k�letesebb k�k kimon�, �gy lebegett odafenn. �s
csend honolt minden�tt, melyet csak az id�nk�nt felzizzen� rovarok, �s a csod�s
�nek� madarak szak�tottak meg.
�s amint a t� felsz�n�re pottyan� apr� falev�l red�zi a v�z sz�n�t, megt�rve az
addigi harmonikus t�k�lyt, �gy tette t�nkre az eddigi idillt egy �tkozott
sikolt�s.
J�gvir�g felkapta a fej�t, �s pr�szk�lt egyet.
- Nyugalom. Csak nyugalom - s�gtam, �s nem fogtam vissza.
Felh�borodottan pr�szk�lt egy �jabbat, �s f�szkel�dni kezdett alattam. �jabb
sikoly hallatszott: fiatal l�ny lehetett az.
- Nem, J�gvir�g. Eml�kezz csak vissza, mi t�rt�nt legut�bb. Csak nem ezt
akarod most is? - feddtem meg, mire sunyin h�tracsapta a f�leit, �s kiss�
lehajtott fejjel, engedelmesen baktatott tov�bb. Az�rt igyekezett a fark�val a
legyek helyett az �n l�bamat csapkodni. - Ezt kik�rem magamnak! - csattantam
fel. - A m�ltkor is t�zes nyilakkal h�l�lt�k meg az egyik faluban, hogy
megmentett�k urukat egy fagyd�mont�l� eml�kezz csak vissza, k�t napig r� sem
tudt�l �llni a bal h�ts� l�badra!
Megr�zta a fej�t, �s a magasba ugrott, hogy majd� lerep�ltem a h�t�r�l.
Komolyan fontol�ra kellene vennem, hogy beszerzek egy nyerget�
- �, hogy minden szellemek r�ngatn�k meg a s�r�nyedet, te �tkozott� -
sziszegtem, azt�n visszafogtam, majd megford�tottam� b�ztatnom sem kellett, m�r
a magasba is lend�lt, �s a f�k koron�j�nak szintj�n siklott, ak�r k�nny� ny�ri
szell�. - De ha b�rki is sonk�t csin�lna bel�led, hidd el, �n ugyan nem fogom
benne megakad�lyozni, �rthet�? - mondtam szemem hunyorgatva.
Ahogy a felh�k magass�g�ban �sztunk a sz�llel, egyre ink�bb az erd� s�r�je
felett sz�lltunk el� alant azonban egy r�szen nem n�ttek f�k, s d�s f�v� tiszt�s
l�tszott� volna, ha nem tornyosul ott egy iszapd�mon.
- Hogy a viharban ker�l ez ide? Hol van itt mocs�r? - fintorogtam, azt�n
J�gvir�g f�l�hez hajoltam. - Oda! - utas�tottam, �s k�zben fel�lltam a h�t�n.
Ahogy k�zelebb �rt�nk, kezeimet oldalra kiny�jtottam, majd egy eleg�ns szalt�val
lerep�ltem t�ltosomr�l, �s eleg�nsan f�ldet �rtem az iszapd�mon el�tt,
valamif�le kutyaszellem mellett. Cs�p�re tettem az egyik kezem, a m�sikban
ez�st, majd� embermagass�g�, �kes v�g� botom szorongattam, �s kedvesen a
szellemre mosolyogtam.
- �dv. Seg�thetek valamiben? - k�rdeztem, de miel�tt felelhetett volna, m�r a
magasba is rep�ltem, jobb kezemmel suhintottam egyet a d�mon ir�ny�ba, s
elki�ltottam magam: - Hold j�gsugara!
Ujjaim nyom�n �t szikr�z�an feh�r fuvallat indult �tj�ra, �s amint el�rt�k az
iszapt�l b�zl� bar�tunkat, b�kly�jukba is fogt�k, majd sietve v�gigterjedtek a
foly�s ny�lv�nyokon, hogy az teljesen megszil�rdult.
- Innent�l �tadom - �rtem kecsesen f�ldet, �s v�rakozva n�ztem a t�zpatk�ny
sz�r�b�l varrt kimon�t visel� szellemre, aki kicsit zavartan ugyan, de
felsz�kkent, �s meglengette hatalmas er�vel rendelkez� kardj�t, egy csap�s�ra
semmiv� lett a d�mon, csup�n egy csillog� ak�rmicsoda maradt ut�na. - Nah�t -
hajoltam le, hogy felvegyem, �m a kutya kardj�nak peng�je a nyakamat s�rolta. -
Nah�t - h�ztam el a sz�m, �s magamban �tkoztam J�gvir�got. T�kkel�t�tt l�, hogy
vinn� el a k�nya.
- Ne merd meg�rinteni az �kk�szil�nkot! - mondta fenyeget� hangon.
- M�r a kezemben van, te f�lesz� - h�vtam fel a figyelm�t az egyszer� t�nyre.
- Am�gy meg ha nem t�nteted el ezt a b�d�s peng�t az orrom al�l, akkor nagyon
megj�rod.
Felkacagott.
- Igaz�n? �s mit tudn�l nekem �rtani? - k�rdezte g�nyosan, mire egy l�ny
hangja hallatszott, tal�n az�, aki az im�nt sikoltott.
- Inu Yasha! - ki�ltott valahonnan fentr�l. Amennyire tudtam, felpislogtam: a
fekete haj�, furcsa viselet� l�ny egy eg�sz fent l�v� fa�gba kapaszkodott. - Inu
Yasha, szedj le innen!
- Kagome� - morogta a kutya. - J�l vagy, Kagome? - fordult el kiss�, ennyi
pedig pont el�g volt, hogy p�zn�mmal elg�ncsoljam, s ki�ssem kez�b�l a kardot.
F�ldre ter�tettem, �s a has�ra �ltem, botomat nyak�hoz szor�tottam.
- Nos, kutyuska� - kezdtem idegesen. - El�sz�r is: illik megh�l�lni a
seg�ts�get - verg�dni kezdett alattam, hatalmas ereje volt, alig b�rtam
megtartani. - M�sodszor: egy ilyen rohadt undor�t� szag� peng�t nem t�l sz�p
dolog n� orra al� tartani, m�g ha velej�ig romlott, akkor sem, pedig �n nem
vagyok az. Harmadszor pedig�
- Inu Yasha! - sikoltott most m�r k�ts�gbeesetten a l�ny.
- J�gvir�g, gyer�nk! - utas�tottam azt a f�ln�t�s h�tast. - Harmadszor pedig
itt az �kk�szil�nkod - dobtam oda neki, azt�n fel�lltam. J�gvir�g k�zben lehozta
a l�nyt a talajra.
- Gyer�nk, fl�gos, indulunk - mondtam zs�rt�l�dve, azt�n felsz�kkentem a
h�t�ra.
- V�rj! - ki�ltott ut�nam a szellem. Azaz nem� nem lehetett szellem� tal�n
csak f�lig az?
Morcosan ford�tottam arra a fejem: ha m�g a v�g�n meg akar velem k�zdeni,
le�getem az erd�t d�h�mben, az m�r biztos.
- Ne� ne haragudj� - mondta ki nagy nehezen, a l�ny noszogatta oldalr�l.
- Inu Yasha azt szeretn� mondani, hogy nagyon h�l�s, csak � t�l makacs ehhez
- mosolygott. - De �n nagyon k�sz�n�m! Kagome vagyok - ny�jtotta fel�m a kez�t,
�n pedig �sszevontam a szem�ld�k�m, azt�n m�gis lesz�lltam J�gvir�g h�t�r�l, �s
kezet r�ztam a l�nnyal. - � pedig Inu Yasha, de ezt m�r gondolom, tudod.
- Tsukiakari vagyok - feleltem. - Akik ismernek, azoknak csak Kari - s�t�ttem
le a tekintetem. A viharba is, j� r�gen ismerkedtem m�r b�rkivel is! Hogy megy
ez egy�ltal�n?
- Akkor szia, Kari - nevetett a l�ny. Magam is elmosolyodtam, azt�n
tekintetem a mogorva Inu Yash�ra siklott.
- Mif�le szil�nk az, ami annyira kellett? - k�rdeztem gyanakv� hangon.
- Nem mindegy az neked? - csattant fel, mire egyszeriben cs�rtet�s
hallatszott az erd�b�l. A f�lszellemmel egyszerre kaptuk oda a fej�nket, Kagome
riadtan n�zett fel.
- Mi az? Mit hallotok?
- Valaki� nem, valakik j�nnek. Ketten vannak� nem, h�rman. Az egyik�k
szellem, de gyenge. �s� �s �lnek valami l�nyen. Az is szellem. Azt hiszem� tal�n
macska? - vontam �ssze a szem�ld�k�m, mire Inu Yasha elh�zta a sz�j�t, �s
legyintett egyet.
- Ismerj�k �ket�
- Inu Yasha! - feddte meg Kagome. - Nem csak ismerj�k �ket! A bar�taink!
- A sz�vets�geseink - helyesb�tett d�h�sen a kutya. Elvigyorodtam, ahogy a
civ�d�sukat l�ttam.
- Ti ugye egy p�r vagytok? - k�rdeztem. Inu Yasha gyilkos tekintettel fordult
fel�m:
- NEM! - ord�totta, hogy szinte megr�m�ltem. Mellettem J�gvir�g felpr�szk�lt.

Kagom�re pillantottam, aki szomork�san pislogott, �m nem lett volna alkalmam
sem r�k�rdezni, hiszen az erd�b�l egy nagyon aranyos macskaszellem, h�t�n egy
szerzetessel, egy d�monvad�sszal, valamint egy im�dnival� kis r�kaszellemmel
rontott ki.
A szerzetes lesz�kkent a szellem h�t�r�l, a l�nnyal egy�tt, �s nagyon, de
nagyon fenyeget�en n�ztek r�m.
- Pusztulj, szellem! - ki�ltotta a szerzetes, �s a jobbj�n lev� gy�ngysort
egy mozdulattal letekerte.
- Miroku, ne! - �llt el�m Kagome.
- Kagome� megb�v�lt�k, jaj, ne! - zavarodott �ssze a szerzetes, mire az �gnek
emeltem tekintetem. Ha egyszer valakinek siker�lne elpuszt�tania halhatatlan
testemet, k�ny�rg�m, s�jtson olyan �tokkal, hogy f�regk�nt sz�lethessek �jj�!
- Nem, te szerencs�tlen - sz�lalt meg nyugodtan a l�ny, akin�l egy hatalmas
bumer�ng volt. - Akit megb�v�ltek, az nem �gy fest.
- �pp ez a tr�kk! Indulj, sz� - mondta volna, de a d�monvad�sz megfogta a
kez�t.
- Nyugodj m�r le! - morrant r�, azt�n Kagom�re n�zett. - Ki ez? - b�k�tt
fel�m.
- � Kari� megmentett minket.
- Bah� - horkant fel Inu Yasha.
- Akkor j� szellem? - ugr�lt k�zelebb a r�kaszellem. - �n Shippou vagyok! -
�dv�z�lt, �n pedig felvettem a f�ldr�l, �s feltettem J�gvir�g h�t�ra. - Nagyon
sz�p a lovad! - mondta elismer�en.
- �s ha tudn�d, mennyire rossz �tletei vannak� - paskoltam meg a h�t�t, mire
pr�szk�lt egyet, �s dobbantott a l�b�val.
- � Sango - mutatta be nekem a l�nyt Kagome.
- �dv�z�llek, Sango. Tsukiakari - hajoltam meg kurt�n.
- Kari� milyen gy�ny�r� n�v� - hallottam magam mell�l. A szerzetes m�rt
v�gig, �s �pp nem megfelel� helyen �llapodott meg a tekintete.
- Khm� Miroku� - krah�csolt Kagome, mire az riadtan n�zett fel.
- �dv neked is, szerzetes - h�ztam el a sz�mat.
- Csak a� csak a� csak a ruh�dat n�ztem - felelte. - Nagyon� nagyon sz�p -
�rintette meg a derekamon, mire egy pillanat m�lva m�r az arc�hoz kellett kapnia
tenyerem nyom�n.
- �m� ne haragudjatok - n�ztem k�rbe riadtan. - Csak� csak �gy j�tt a
mozdulat - v�dekeztem.
Sango csak legyintett.
- Miroku �ltal�ban ezt v�ltja ki - mosolygott. Biccentettem, azt�n j� percnyi
csend ereszkedett r�nk.
M�ly leveg�t vettem, �s megsz�laltam:
- �r�l�k, hogy megismerhettelek titeket - mondtam. - Furcsa egy alakulat
vagytok, �s nem tudom, mi c�lb�l vagytok egy�tt, de sok sikert k�v�nok. Viszl�t
- fejeztem be, �s J�gvir�ghoz l�ptem. Leemeltem a h�t�r�l Shippout, �s
megsimogattam a kis r�ka feje b�bj�t. - Minden j�t - b�cs�ztam, azt�n
felsz�lltam lovam h�t�ra.
- V�rj! Mi lenne, ha� - kezdte Kagome, de Inu Yasha v�szj�sl� hangon
k�zbesz�lt:
- Kagome� - d�rm�gte, de a l�ny nem foglalkozott vele.
- Mi lenne, ha vel�nk tartan�l? - vetette fel.
V�gign�ztem rajtuk.
- Veletek? Azt sem tudom, mi v�gett vagytok �ton, nem ismerem a c�ljaitokat -
r�ztam meg a fejem, de hogy �szinte legyek, makacs (de am�gy legkedvesebb) lovam
mellett kellemes lenne m�r v�gre besz�lni valakivel.
- Az�rt vagyunk egy�tt, hogy �sszegy�jts�k a N�gy L�lek Szent �kk�v�nek
szil�nkjait - mondta Kagome.
- A� minek a milyen �kk�ve?! - n�ztem nagyot.
- Hossz� - legyintett Inu Yasha, majd gyanakv�n n�zett r�m. - Ne mondd, hogy
m�g nem hallott�l r�la�
- Ami azt illeti� - vakartam meg a hal�nt�kom, azt�n komoly arcot v�gtam. -
Ennyi?
- �s le szeretn�nk sz�molni Narakuval - tette hozz� s�t�ten Sango. Nehezebben
vettem a leveg�t.
- �tkozott szellem� - sziszegtem, �s J�gvir�g d�h�dten dobbantott egyet a
pat�j�val.
- �gy t�nik, Naraku j�rta a vil�got, �s akit megl�tott, annak t�nkretette az
�let�t - mondta keser�en Miroku. - Mit tett veled? - k�rdezte, �s am�g nem
figyeltem, m�r hirtelen J�gvir�g mellett �llt, �s a kezemet fogta.
- Elvette t�lem a szerelmemet - feleltem, �s kih�ztam kezem az �v�b�l. Kiss�
d�bbenten pislogott, azt�n les�t�tte a tekintet�t.
- Ӆ sajn�lom.
- Nem kell. Hiszen csak sz�momra vesztes�g - n�ztem el a t�volba, azt�n
m�lyet s�hajtottam. - A bossz� a legostob�bb emberi szok�s - mondtam, mik�zben a
f�k �rnyait k�mleltem, azt�n a kezemre n�ztem, ahogy J�gvir�g s�r�ny�vel
babr�ltam. - Legal�bb is ezt mondtam, am�g � el nem t�vozott. �s akkor r�j�ttem,
hogy b�rmennyire is ostoba �s sz�ks�gtelen a bossz�, sz�ks�gem van r� -
v�gigm�rtem �ket. - Sz�ks�gem van r�. Veletek tartok - jelentettem ki.
- Helyes - jegyezte meg halkan Inu Yasha. Egy halv�ny mosoly jelent meg az
ajka sz�l�n. - Menj�nk h�t! - javasolta.
- �llj! - emelte fel a kez�t Miroku, majd hozz�m l�pett. - Kari� lenn�l a
gyermekeim anyja?
- He? - morrantam fel.
- Ha meghaln�k, valakinek meg kell bosszulnia az �tkot.
- Majd �n megbosszulom helyetted is, de ha nem veszed le a kezed a combomr�l,
amit �gy gondolt�l, nem veszek �szre, akkor kett�has�tom a kopony�dat, �s abb�l
iszom te�t �letem v�g�ig.
Miroku k�szs�gesen arr�bb l�pett p�r m�terrel, azt�n sietve k�sz�lt�nk az
indul�shoz.
A macskaszellem, Kirara, eg�sz egyszer�en �tlagos macska m�ret�re zsugorodott,
felkapaszkodott Sango v�ll�ra. Kagome valami fura szerkezetre pattant, melynek
h�tulj�ra Inu Yasha f�szkelte be mag�t.
- Gyere, Shippou - mondtam a r�k�nak, aki engedelmesen felsz�kd�cselt mell�m.
R�mosolyogtam, majd csettintettem a nyelvemmel, mire h�tasom lust�n l�pegetni
kezdett, majd felnyer�tett. - J�l van, igen, igazad volt, el�gedett vagy? -
fakadtam ki nevetve, mire a t�bbiek furcs�n n�ztek r�m.
J�gvir�g �jfent felnyer�tett, �s ugr�ndozott egy sort.
- Csak elbesz�lget�nk� nyugalom, nincs semmi bajom - v�dekeztem.
- Honnan tudod, mit akar? - faggatott Shippou.
- Tudod, el�g r�g�ta egy�tt vagyunk, hogy ki tudjam tal�lni. J� ideje csak
ketten vagyunk egym�snak.
- Aha - felelt Shippou �rtetlen�l. Igaza van, nem k�ne elkalandoznom,
egy�ltal�n, mi�rt is �rdekeln� �t?
Feln�ztem az �gboltra. Lassan esteledett, �s egyre m�sra bukkantak el� a f�nyes
csillagok, kisv�rtatva pedig felragyogott a Hold, b�szk�n �s m�lt�s�gteljesen.
Lehunytam a szemem, �s m�ly leveg�t vettem, mire hallottam Shippou elhal�
hangj�t:
- Tsukiakari� hiszen te ragyogsz! - suttogta, mire a t�bbiek is
h�trafordultak. Kinyitottam a szemem, �s mosolyogtam.
- Fura egy szerzet vagy - jegyezte meg Inu Yasha. Nyugodtan pillantottam r�,
�reztem, hangom v�ltozik, az eddigi megszokott sz�ne l�ggy� �s susog�v� alakul.
- Tudom. Az vagyok - feleltem.
- Mondd, m�gis� mi vagy te? Kik a sz�leid? - k�rdezte Miroku.
Tekintetem a Holdra emeltem.
- �n az � szelleme vagyok - mondtam, azt�n �sszevontam a szem�ld�k�m. -
�seimr�l m�shol, m�s id�ben - mosolyogva n�ztem r�juk. - Menj�nk m�g tov�bb! -
javasoltam. - Innen nem olyan messze, h�v�s viz� t� fekszik egy kellemes
tiszt�st�l szeg�lyezve� gyakran haszn�lom azt nappali pihen�k�nt, �s szerintem
�jjel sem kev�sb� k�nyelmes.
- J� �tlet - sz�lalt meg Kagome. - �gy is szeretn�k m�r f�rdeni egy j�t!
- �h� - hallatszott Miroku hangja, azt�n tompa puffan�s, ahogy Sango fejbe
k�lintotta. Megcs�v�ltam a fejem, �s halkan felkacagtam.
- Rendben, de nem �rtana egy kicsit szapor�bbra venn�nk a temp�t. �rzem, baj
k�zeleg - d�rm�gte v�szj�sl� hangon Inu Yasha. - Sango, Miroku! Kapaszkodjatok
fel Kirar�ra! Kagome, pattanj a h�tamra! Tsukiakari�
- B�zd J�gvir�gra - kacsintottam, mire h�tasom a leveg�be emelkedett. Shippou
vid�man kurjantott egyet.
Kirara is a l�gbe ugrott, h�t�n Sangoval �s a f�raszt� szerzetessel, Inu pedig
nagyokat sz�kkenve haladt mellett�nk.
Nem tudom le�rni, milyen �rz�s lett �rr� rajtam. P�r �ra ut�n sz�z �v
t�vlat�ban� de m�gis, mintha tartoztam volna valahov�. A Hold is ezt s�gta,
kac�ran mosolygott r�m, �n pedig nevetve n�ztem vissza.
- N�zz�tek! - ki�ltottam fel. - Ott a t�! - mutattam kicsit �szakkelet fel�.
- Mes�s! - s�hajtott fel Kagome Inu Yasha h�t�n.
- Tudom� - ismertem el, �s �jfent eszembe jutott �. Igen, itt tal�ltunk
egym�sra el�sz�r� akkor, azon az �jjelen�


J�gvir�g a parton legelt, a f�v�n rohang�szott, erre-arra csatangolt. Magam
pedig a Hold f�ny�ben �szk�ltam, csilingel� dalokat �nekeltem, minden ir�nyba
cs�poltam a vizet, a cseppek milli�i csillogtak, k�r�l�ttem ragyogott a t�
felsz�ne. Fodroz�d� t�k�rk�pemre tekintettem: ez�st hajam szikr�zott, gy�m�ntos
szemeim szinte vil�g�tottak.
�s az idillt egy halk zizzen�s t�rte meg: valaki j�rt a finom p�zsiton. Nyakig
a v�zbe mer�ltem - t�relmesen v�rtam. Ha csup�n idegen, tegy�k fel, nem akarom
tudni, ki az, ha ellens�g� legfeljebb elvak�tja majd h�feh�r b�r�m f�nye! A
gondolatra elvigyorodtam, azt�n komolys�got er�ltettem magamra, l�v�n, ak�r
vesz�lybe is ker�lhetek�


- Kari! Kari! - sz�longatott Shippou, ki tudja, mi�ta.
- Mondd! - t�rtem magamhoz.
- Meg�rkezt�nk� - mondta �vatosan. K�rben�ztem.
- Ja, mi? � aha, persze - feleltem zavartan, azt�n lesz�kkentem J�gvir�g
h�t�r�l, sietve karjaimba kaptam Shippout is, majd kezembe vettem ez�stbotomat.
- Az micsoda? - k�rdezte a r�ka.
- �, hogy ez? - mosolyodtam el. - Kedves Shippou, �gy mondom ezt, mint
szellem a szellemnek, fogalmam sincs. Aki k�sz�tette, azt mondta, egyszer
megtudom majd, mire val�, �s hogyan vehetem haszn�t. �s hogy tudni fogom, mikor
j�n el ennek az ideje.
- Kari! Gyere te is! - hallottam Kagome hangj�t, mik�zben lelkesen integetett
a partr�l.
- �s Miroku�k? - sz�ltam vissza tettetett agg�llyal.
- Szereznek valamit vacsor�ra - mondta Sango.
- Helyes - biccentettem, azt�n Shippoura vigyorogtam. - Tarts vel�k -
kacsintottam, azt�n leeresztettem. Volna.
- Tsukiakari� - hangja k�ny�rg�nek t�nt.
- Mondd.
- Mehetek J�gvir�gon?
- Nyugodtan - nevettem fel, �s odas�gtam lovam f�l�be. - Sz�vesen elvisz
t�ged - biztos�tottam a r�k�t, azt�n feltettem lovam h�t�ra. - Vigy�zz, ne
nagyon h�zd meg a s�r�ny�t - mondtam neki. - Ha azt akarja, hogy leess, �gy is
le fogsz - kacsintottam, azt�n k�vettem a l�nyokat.
Inu Yasha mondta, hogy valami rosszat �rez a leveg�ben� �s �n is kezdtem
�rezni. Valami nem volt rendj�n. Lehunytam a szemem, s beleszagoltam a sz�lbe:
furcsa illatot hozott - ismer�s illatot.
- Kari! Nem j�ssz? - rikoltotta Kagome.
Odakaptam a fejem, majd mosolyogva siettem a t� partj�ra, melynek viz�ben m�r
mindketten vid�man lubickoltak, s rajtuk rettent� k�l�n�s �lt�z�k volt.
- Ez meg mi? - k�rdeztem.
- F�rd�ruha� Kagome vil�g�ban az emberek ebben mennek a v�zbe - felelte
Sango.
- Kagome vil�g�ban? - n�ztem nagyot. Akkor az�rt olyan furcsa az a l�ny, mind
viselked�s, mind �lt�zet ter�n!
- Igen! �n� j� p�r �vsz�zaddal k�s�bb sz�lettem, de� eh, ez hossz� �s nem
olyan fontos! - legyintett kacagva, �s egy sug�rnyi vizet csapott Sango fel�. -
Na, nem j�ssz be? - nyaggatott t�relmetlen�l.
Elmosolyodtam.
- H�t� tal�n most ink�bb m�gsem - biccentettem oldalra a fejem, homlokomat
botom hideg�hez nyomtam. Nem volt kedvem megszabadulni sz�k, ujjatlan
kimon�mt�l, �s alig t�rd al� �r� hakam�mt�l.
- De mi�rt nem? - k�rdezett vissza csal�dottan Kagome.
- Mert valakinek vigy�znia kell r�tok - mondtam komolyan, de az�rt sz�m
sz�l�n vigyor bujk�lt.
- �gy �rzed, vesz�ly leselkedik? - komorult el Sango.
- Igen� vagyis nem - r�ztam meg a fejem, elv�gre nem akartam r�juk a sz�vbajt
hozni. Azt hiszem, m�gis siker�lt.
- Mi lehet az? Egy szellem? - h�zta �ssze mag�t Kagome.
Feln�ztem az �gre. A Hold m�r nem ragyogott oly f�nyesen, a csillagok
megfakultak� �m felh�nek vagy k�dnek nyoma sem volt.
- Val�sz�n�leg - feleltem. Minden d�monok atyj�ra mondom� ez az illat!


N�m�n figyeltem azt az alakot, ki a parton k�borolt - b�szke j�r�sa alapj�n
f�rfi lehetett, ahogy a fej�t felvetette, mintha valami nagy m�lt�s�g lenne; �m
szakadt ruh�zata, sok-sok sebe m�gsem erre utalt. Jobban megn�zve l�ptei
biceg�nek t�ntek, s arc�t is ink�bb a k�n jellemezte, mint a fennh�jaz�s.
Komolyan arra gondoltam, hogy kim�szom a v�zb�l, �s felaj�nlom seg�ts�gemet -
�m ekkor meg�reztem illat�t, s tudtam, szellem. R�ad�sul nem is egynek t�nt�
mintha t�bb sz�z szellem ereje munk�lkodna benne.
Tal�n csapda - ezt s�gt�k �szt�neim. �m sz�vem m�st motyogott, sz�ntelen�l �s
gyorsan. �s elm�m kerekedett fel�l minden tov�bbi �rzelmen: t�relem.



- Nem, nem vagyunk vesz�lyben� - �llap�tottam meg, mire Kagome feldobta mag�t
a v�z felsz�n�re, teste csak siklott, mint valami cs�nak.
- De az el�bb m�g� - pr�b�lt ellenkezni Sango, de k�zbev�gtam:
- Tudom - b�lintottam. - De ma este nem fog t�madni. Tudom, hogy nem.
- Ki? Ki nem fog t�madni? - kapcsol�dott be �jfent a besz�lget�sbe Kagome.
Tekintetem r� villant. Nem k�v�ntam felelni k�rd�s�re. K�v�ncsi pillant�sai
lassank�nt m�gis v�laszad�sra k�nyszer�tettek volna, �m szerencs�re ki�ltoz�st
hallottam a tiszt�s t�volabbi v�g�r�l.
- Visszat�rtek Inu Yash��k - mondtam mosolyogva. - H�tha elejtettek valami
ehet�t - vontam meg a v�llam. T�relmesen megv�rtam, am�g a k�t l�ny �sszeszedi
mag�t, �s fel�lt�zik, azt�n visszas�t�ltunk a t�bbiekhez.
Inu Yasha csendes mag�ny�ban �ld�g�lt a t�zet v�gan szeml�l� Mirokut�l �s
Shippout�l kiss� elh�z�dva, l�bait keresztbe t�ve, arc�t �kl�re t�masztva,
sz�j�t h�zogatva. M�g Kagome �s Sango Miroku a szarvas elejt�se k�zben
v�ghezvitt �lh�stetteit hallgatt�k nagy-nagy figyelemmel (olykor-olykor cinkos,
nevet� egym�sra kacsint�ssal), magam a szellem mell� telepedtem.
L�that�lag nem k�v�nt tudom�st venni szer�ny szem�lyem jelenl�t�r�l, �gy h�t �n
is ink�bb a messzes�gbe f�rtam a tekintetem, sz�vemmel pedig a Hold muzsik�j�t
hallgattam, mely mindenn�l �desebb f�leimnek.
- Mi�ta vagy �ton? - t�rte meg v�g�l a hallgat�st Inu Yasha. Kiss� �lmosan
pislogtam fel r�.
- Hogy mi�ta? - merengtem el, azt�n elmosolyodtam. - Majd nyolcvan �ve. Hm�
tal�n kilencven, nem eml�kszem r� pontosan - vontam meg a v�llam. Szemei mintha
m�g mindig gyanakv�st engedtek volna sejtetni, de igyekeztem nem t�r�dni azzal,
mi�rt nem b�zik bennem. B�r tart�zkod�sa valamelyest �rthet�: f�lszellemk�nt
soha nem b�zhatott meg senkiben, s val�sz�n�leg a kitasz�tottak sors�t kellett
mag�ra v�llalnia.
- �s mit tett�l ezalatt a nyolcvan-kilencven �v alatt? - k�rdezte.
Eln�ztem a messzes�gbe.
- Hm� megmentettem egy falut, �ld�ztek. Azt�n egy f�l birodalmat
szabad�tottam meg egy �js�rk�nyt�l� azt�n h�l�b�l majdnem meg�ltek. Nos� ut�na
kisebb-nagyobb v�ltoz�sokkal ugyanez maradt a fel�ll�s; a h�la mintha nem
tartozna az emberek er�nyei k�z� - t�maszkodtam a k�ny�k�mre, ahogy
h�trad�ltem.
Inu Yasha arc�n egy keser� f�lmosoly jelent meg.
- H�t nem - b�logatott.
- Az�rt m�gis vannak kiv�telek, Inu Yasha �rfi! - nyeszegett fel egy �les
hang. M�ghozz� a szellem nyaka fel�l. Kiss� zavartan fordultam oda.
- Myoga, te meg hogy ker�lsz ide? - morogta Inu Yasha kiss� g�nyosan.
- Melletted �llok, Inu Yasha �rfi! - hangzott megint.
- Inu Yasha� - sz�laltam meg halkan. A kutya fel�m fordult, azt�n ujj�t fel�m
ny�jtotta. Rajta egy apr� rovar ugr�ndozott.
- Egy bolha? - vontam fel a szem�ld�k�m.
- Igen, � Myoga, a� h�t, n�ha itt van - vonta meg a v�ll�t Inu.
- A h� t�rsa vagyok! - csattant fel a bolha.
- �dv, Myoga - k�sz�ntem az�rt, b�r kiss� �ssze voltam zavarodva. -
Tsukiakari vagyok.
- Hallottam m�r h�redet, Tsuki - felelte, �n pedig megborzongtam. Nem
szerettem, ha Tsukinak sz�l�tanak.
- Legyen ink�bb Kari - hagytam r�. - Milyen h�remet?
- Hm� - h�zta r�snyire szemeit, azt�n v�g�l nem mondott semmit.
- Mondd, Myoga - utas�totta Inu Yasha, �m hirtelen Miroku hangja csend�lt:
- A vacsora t�lalva, szellemek, f�lszellem, emberek!
A f�re fek�dtem.
- Menjetek csak - fontam keresztbe karjaimat tark�m alatt.
- �s te? - t�p�szkodott fel a kutya.
- Nincs �tv�gyam - feleltem. - Meg am�gy is� legal�bb k�zben figyelek, hogy
nem k�zeleg-e valami kellemetlen l�togat�.
- Helyesen besz�l, Inu Yasha �rfi, csak menj�nk, csak menj�nk! - s�rgette a
bolha. Valami nem tetszett nekem. Nagyon, de nagyon nem tetszett.
Mindenesetre nem foglalkoztam a t�lbuzg� szolg�l�val. Mif�le h�remet mondhatn�,
mely �rtana frissen k�t�tt sz�vets�g�nknek? Hogy falukat romboltam le?
Egy�rtelm�, hogy hamis v�d, r�ad�sul b�zom benne, hogy Inu Yasha �t tudja �rezni
helyzetemet.
M�g hallottam t�volod� l�pteik zaj�t, azt�n magam sem tudom, mik�nt, de
magukkal ragadtak �lmaim.


Csendben �ltem a v�zben. Kezdtem f�zni. J�gvir�g vajon merre lehet? �s az
idegen� elbotork�lhatna m�r innen messzebbre, szeretn�k v�gre kim�szni a t�b�l.
�, a ruh�im! Mi van, ha megtal�lja �ket, azt�n� Azt�n? Ugyan, mit tehetne
ellenem? Id�ig �rzem hatalm�t, de s�r�lt �s gyenge, val�sz�n�leg �n ker�ln�k ki
egy esetleges p�rbajb�l gy�ztesen, ha m�gsem, h�t lenne id�m elmenek�lni!
Azt�n egyszeriben csak felny�g�tt, �s �sszeesett. �s nem mozdult meg.
- �, minden d�monok atyj�ra - morrantam fel, azt�n kiemelkedtem a v�zb�l, �s
a ruh�imhoz lebegtem, sietve magamra �lt�ttem �ket, nedves hajamat megr�ztam. -
J�gvir�g! - ki�ltottam h� h�tasom ut�n, majd a f�ld�n fekv�h�z rohantam. A has�n
fek�dt, hossz�, puha, fekete haja sz�tter�lt teste k�r�l. A h�t�ra ford�tottam,
csinos arccal tal�ltam magam szembe, melyen rettent� sok z�z�d�s �ktelenkedett,
mellkas�n �ri�si lyuk t�tongott, l�ba furcsa sz�gben hajlott el.
- H� h� - paskolgattam az arc�t. Arcom mellett kedves t�rsam pof�ja
szuszogott. Feln�ztem r�. - J�gvir�g, csin�lj valamit ezzel a sebbel - k�rtem
sz�pen. Lovam test�n remeg�s futott v�gig, azt�n nagy leveg�t vett, s orrlyukain
kereszt�l h�v�s fuvallat �rkezett, mely tarka sz�nekben ragyogott, majd sietve a
sebre telepedett, s pillanat alatt �sszeforrasztotta. - K�sz�n�m - simogattam
meg az orr�t, mire belenyalt a tenyerembe.
Az el�ttem fekv� alak hirtelen fels�hajtott.
- N�zd, J�gvir�g, lehet, hogy neked k�sz�nheti, hogy nem halt meg - mondtam
mosolyogva, azt�n a nehezen pislog� f�rfira n�ztem. - �lsz? - k�rdeztem, s haj�t
arr�bb s�p�rtem arc�b�l.
- �lni? - b�mult r�m b�gyadtan, szem�nek furcsa �rnyalata volt, de a s�t�tben
is csillogott. - Igen� nem vagyok halott - felelte f�radtan, azt�n ism�t
lehunyta szemeit.
- Ne mozdulj, hozok valamit, amivel kitiszt�thatom a sebeid - mondtam, de
mikor fel�lltam volna, elkapta a karomat. �rint�se nyom�n forr�s�g futott v�gig
b�r�m�n.
- Ne, ne menj - k�rt halkan, hangja m�gis mintha b�rsonyk�nt simogatott
volna.
- Nyugalom, J�gvir�g vigy�z r�d, de� - mozdultam volna, de k�zelebb h�zott
mag�hoz. �n pedig legnagyobb meglepet�semre nem ellenkeztem.
- Ne hagyj magamra - suttogta. Tal�n meg kellett volna k�rdeznem, hogy mi�rt
ne, de nem tudtam.
- Nem hagylak - feleltem elhal� hangon.
- Mi a neved? - k�rdezte azt�n.
- Tsukiakari vagyok - feleltem, mire elmosolyodott.
- Nagyon sz�p� Tsukiakari - ism�telte, azt�n lehunyta a szem�t. Mellettem
J�gvir�g dobbantott egyet a pat�j�val.
- �s te� te ki vagy? - �ltem le a p�zsitra. Mellettem felk�ny�k�lt a
szellem.
- A nevem� a nevem�



- Te! - hallottam egy inger�lt ord�t�st, mire kinyitottam a szemem, �s csak
egy peng�t l�ttam az orrom el�tt, melyhez egy kar is tartozott, gazd�ja ki m�s
lehetne, mint Inu Yasha.
- �n - egyeztem bele. - Ilyenkor mi van? - morrantam r� kiss� idegesen. Nem
szeretek karddal a nyakamon �bredni.
- Hazudt�l nek�nk! - fakadt ki Kagome.
- He? - k�rdeztem vissza, �s k�zben megpr�b�ltam fel�llni, de a kutya kardja
kiss� korl�tozott a mozg�sban.
- Azt �ll�tottad, Naraku elvette a szerelmedet - fedett meg Miroku.
- Igen, �s ez �gy is van - r�ztam meg a fejem zavartan. Mir�l besz�lnek?
- �, ne �ltass minket - cs�v�lta a fej�t undorodva Sango.
- T�rbe akar minket csalni! - t�zelte �ket Myoga.
- Mi a viharr�l besz�ltek?! - fakadtam ki.
Inu Yasha tekintete r�m villant, benne a gy�l�let csillant. Csap�sra emelte
kardj�t, �s les�jtott� nagyot csend�lt a penge, mikor botommal tal�lkozott, alig
p�r h�velyknyire az arcomt�l.
- Meg�ll�totta a Tessaig�t! - pihegte Miroku.
A penge szinte l�ngolt az orrom el�tt, �s iszonyat nagy er� kellett ahhoz, hogy
visszatartsam erej�t. Inu Yasha lassan a f�ldh�z szor�tott, �m minden er�met
�sszeszedve visszal�ktem a kardj�t, �s talpra pattantam, felsz�kkentem a
felettem magasod� fa egy �g�ra.
- Mit m�velsz, Inu Yasha? Mi van veletek? - ki�ltottam.
- Azt mondtad, bossz�t akarsz �llni Narakun! - ord�totta Inu. - Erre most
kider�l, hogy a szeret�je vagy! - k�pte fel�m.
Lepottyantam a f�r�l, �s finoman talpra �rkeztem. Hiba volt, mert a f�lszellem
megint fel�m suhintotta a kardj�t, �m ez�ttal k�nnyed�n elugrottam. M�g
suhintott egy p�rat, m�g v�g�l meguntam, s visszaugrottam az �gra.
- Meghallgatn�tok? - k�rdeztem v�g�l.
- Rossz �tlet! - rikkantott fel Myoga.
- Igaz - h�ztam el a sz�m keser�en. - Ink�bb ny�rjuk ki egym�st, hogy azt�n
hadd r�h�ghessen v�res tetemeink felett ak�rki Gonosz szolg�ja!
Miroku a kutyaszellem mell� l�pett, �s a v�ll�ra tette a kez�t.
- Tal�n meghallgathatn�nk, mit akar� - jegyezte meg, de nem pillantott r�m.
Inu Yasha viszont gy�l�lk�dve m�rt v�gig, tekintete csak �gy �getett.
- Ki vele! De ha egy hamis sz� is elhagyja ajkadat, akkor v�ged - fenyegetett
meg. Nem mondtam neki, hogy k�tve hiszem, hogy le tudna gy�zni, mert most
elvileg meg akartam b�k�teni, nem pedig m�g ink�bb felt�zelni magam ellen.
Le�ltem, l�baimat keresztbe h�ztam magam al�, botomat letettem oldalra.
Feln�ztem a t�bbiekre.
- V�gig �llni szeretn�tek? - k�rdeztem. - Nem r�vid t�rt�net�
Kagome volt az, aki els�k�nt mozdult, let�rdelt, t�lem tisztes t�volban, majd
azt�n a t�bbiek is. M�ly leveg�t vettem:
- Nos, Naraku� s�r�lt volt, mikor el�sz�r tal�lkoztunk. A hal�l torn�c�r�l
hoztam vissza�
- Akkor m�r szellem volt? - sz�lt k�zbe Inu Yasha.
- Igen, az. H�l�s volt, ami�rt megmentettem, azaz megmentett�k, hiszen
J�gvir�gnak is jelent�s szerepe volt benne - folytattam. - Kedves volt hozz�m,
�n pedig vigy�ztam r�, hossz� hetekig �poltam, hogy meg tudjon er�s�dni. �s
k�zben kialakult k�z�tt�nk valami�


M�r j� egy h�napja ismert�k egym�st. Nem t�rt�nt semmi k�l�n�s: �n �poltam,
gondosan �s figyelmesen, � pedig h�l�s volt nekem, �s volt kivel besz�lgetnem.
Mindkett�nknek el�nye sz�rmazott abb�l, hogy egy�tt voltunk.
- Tsuki� - sz�l�tott meg halkan, mikor �pp ennek a t�nak a partj�n s�t�ltunk,
a felkel� nap f�ny�ben. Igen, � volt az egyetlen, aki Tsukinak h�vott� de az�ta
a bizonyos nap �ta m�r gy�l�l�m hallani ezt a nevet. �m akkor m�g�
- Mondd - mosolyogtam r�, mire megfogta a kezem, �s szembefordult velem.
Kiss� meglep�dtem, de �gy igaz�n nem d�bbentett meg. Fontosak voltunk egym�snak�
ebbe m�g belef�r egy k�zfog�s, nem?
De nem mondta. Ink�bb k�rbefonta karjait derekamon, s mag�hoz h�zott, nem volt
gyeng�d, nem volt finom, viszont ann�l ink�bb szenved�lyes �s t�zes a cs�kja. �n
pedig egyszer�en elfolytam er�s szor�t�s�ban, k�ptelen voltam neki nemet
mondani. A Nap elfakult irigys�g�ben, ahogy faltuk egym�st ott, a tiszt�son.
Ezek ut�n minden csod�s volt. Mellettem volt Naraku (akkor m�g nem p�vi�nk�nt,
hanem emberi alakban, mint egy el�kel� herceg), J�gvir�g tov�bbra is h�s�ges
volt, a vid�k pedig nyugodt �s b�k�s. Azt hittem, a Sors v�gre mosolyg�s arc�t
mutatta fel�m azut�n a sok bossz�s�g ut�n, amit nekem okozott. R�viden: �jfent
t�vedtem.


- M�gis mi t�rt�nt? - k�rdezte Kagome. Feln�ztem r�, azt�n sz�tt�rtam a
karomat.
- Nem tudom. Az a baj� - kezdtem bele, azt�n k�nosan elnevettem magam, ahogy
a f�jdalmat meg�reztem, ott m�lyen a sz�vemben. - Az a baj, hogy nem tudom, hogy
melyik volt az igazi �nje: amelyet eleinte l�ttam, vagy az, ahogyan k�s�bb
viselkedett�
- Mindj�rt kider�l - felelte laz�n Inu Yasha. - Mit tett k�s�bb?



K�t h�nap. K�t mesesz�p, �ldott, szerelemmel �titatott h�nappal magam m�g�tt
�bredtem aznap reggel. �m el kellett borzadnom. �hes l�ngok nyaldost�k a leveg�t
k�r�l�ttem, a forr�s�gt�l �s f�stt�l nem kaptam leveg�t. K�r�s-k�r�l sikolyok
hallatszottak, egyre t�bb �s t�bb, hangosabban �s �lesebben.
- Naraku! - ki�ltottam. - Naraku! Naraku! Hol vagy, Naraku?
K�h�gn�m kellett, a f�st egyre ink�bb m�rgezett. Nem volt er�m kirep�lni
bel�le. Egyszeriben sz�tny�ltak a l�ngok, �s J�gvir�g v�gtatott el�.
- J�gvir�g� - lihegtem k�nnyez� tekintettel. - J�gvir�g, seg�ts� seg�ts az
embereken - suttogtam. A falusiak sz�ll�st adtak nek�nk �jszak�ra, s �lelmet.
H�l�nk jel��l seg�ten�nk kellene rajtuk. �m t�ltosom csak nyer�tett, majd
�gaskodott, azt�n feldobott a h�t�ra. Elgyeng�lten ny�ltam v�gig rajta. -
J�gvir�g, J�gvir�g� - ny�sz�r�gtem. - A falusiak� a falusiakra figyelj, ne
t�r�dj velem�
De nem hallgatott r�m. Tusk� l�! Sosem azt teszi, amit mondok neki. �m nem
b�rtam m�r sok�ig. Fejem egyre nehezebb� v�lt, l�ttam, ahogy az emberek b�re
megperzsel�dik, hajuk le�g, s h�sukba harapnak a forr� t�zoszlopok� szemeim
k�nnyekkel tel�t�dtek: mi t�rt�nik itt? Ki okozta ezt? �s� �s merre van Naraku?
Csak nem� nem halhatott meg?
Ez lehetett az utols� gondolatom. Mikor magamhoz t�rtem, m�r kell� t�vols�gban
voltunk a falut�l: J�gvir�g nyaldosta az arcomat, �n pedig felt�p�szkodtam. H�
parip�m k�szs�gesen g�rgette fel�m botomat.
- K�sz�n�m, J�gvir�g - mondtam halkan, �s eln�ztem a falu fel�. A l�ngok
egyre magasabbra �s magasabbra csaptak. R�t�maszkodtam a botomra, �s eln�ztem
fel�. Poros arcomon mag�nyos k�nnycsepp folyt v�gig.
- Nah�t, nah�t, nah�t - hallottam magam m�g�l. Lehajtottam a fejem, �s
nehezen vettem a leveg�t. N�m�n t�togtam egyetlen sz�t �jra meg �jra: nem, nem,
nem� lassan, nagyon lassan megfordultam: �s egy feh�r p�vi�nnal tal�ltam magam
szemben.
- Na� Na� Naraku? - r�ncoltam a homlokom, �s meg kellett kapaszkodnom a
botomban, hogy ne essek �ssze.
- Mi�rt, kire sz�m�tott�l? - kacagott fel.
- De mi� �s hogyan� - ny�gtem. Nem b�rtam tov�bb� t�rdre estem, ujjaimmal a
f�be markoltam.
- Meg kellett volna halnod - mondta nyugodtan. - Jobban j�rt�l volna -
folytatta, �s kez�t el�relend�tette, mire fekete felh� t�madt, mely teljesen
k�rbevett.
- NARAKU! - ord�tottam magamb�l kikelve, beleadva minden csal�dotts�gomat,
d�h�met �s b�natomat. - Mi�rt tetted ezt velem?! Mi�rt?! Mi�rt?!
- Nem �rthetsz semmit - felelte kim�rten, hangja m�gis d�rg�tt. - Semmit!
Jobb lesz neked, ha ennek most v�ge! - eresztett fel�m egy er�s energial�ketet,
�n pedig reag�ltam r�.
- Hold j�gsugara! - ord�tottam fel, k�zben csaptam egyet a jobbommal, k�rmeim
nyom�n vak�t� f�ny csapott fel, felszak�tva a felh� egy r�sz�t. �m miut�n
csap�som ereje elp�rolgott, a felh� m�g er�sebb �s s�t�tebb lett.
A leveg�be sz�kkentem, �s Naraku fel� suhintottam, �m � elugrott el�lem, ut�n
ugrottam, s el�rtem a magasban. Kezemet �t�sre emeltem, de elgyeng�ltem,
egyszer�en k�ptelen voltam neki f�jdalmat okozni. Csak f�lg�zzel bord�n r�gtam,
majd lend�letet vettem, �s egy dupla h�traszalt�val kiker�ltem felh�j�nek
l�gk�r�b�l, mely robajszer� hangokat hallatva kavargott mellettem.
- J�gvir�g! - ki�ltottam, mik�zben hajamat vadul csapkodta Naraku gonosz
felh�je. Odabentr�l hallottam a hangj�t:
- Nem menek�lhetsz, Tsuki� el�lem soha!
- J�gvir��g! - sikoltottam k�ts�gbeesetten, mire megjelent parip�m.
Felkapaszkodtam a h�t�ra. - V�gtass! V�gtass! V�gtass a vil�g v�g�ig! -
ord�tottam, mik�zben �ml�ttek a k�nnyeim. �s lassan magunk m�g�tt hagytuk a
felperzselt falut, valamint �t. Az egyetlent, akit valaha szerethettem, �s az
egyetlen, aki k�pes volt igaz�n megb�ntani.


Egyik�k sem sz�lalt meg. Szipogtam, �s megt�r�ltem az orromat. G�nyos-keser�
mosolyt er�ltettem az arcomra.
- Na? Meg akar m�g �lni valamelyik�t�k? - suttogtam, mert er�sebb hang nem
j�tt ki a torkomon.
Inu Yasha lehajtotta a fej�t, �s a t�bbiek is ker�lt�k a pillant�somat.
- Myoga, azt hiszem, bocs�natk�r�ssel tartozol Karinak - jegyezte meg Kagome.

- Felesleges - �lltam fel. - Jobb lenne, ha most� ha most� - kerestem a
szavakat. - Ha most egy kicsit leveg�zn�k.
J�gvir�g mozdult volna, de orra el� emeltem botom �kes v�g�t.
- Maradsz - utas�tottam. Enyh�n morcosan pislogott r�m, de nem igaz�n
foglalkoztatott. Majd megb�k�l!
Hat�rozott l�ptekkel indultam el, be az erd�be. A k�zelben szeles sziklaorom
magasodott, nekem pedig sz�ks�gem volt arra, hogy alaposan megr�ncig�ljon egy
�pp r��r� fuvallat.
- Kari! - hallottam Inu Yasha hangj�t, majd azt is, ahogy morogni kezdett: -
Hagyjuk csak r�.
- De Inu Yasha� - ellenkezett volna Sango, de a kutya k�zbecsaholt.
- Mit agg�dtok? Kiverg�di mag�t, �s visszaj�n.
- �s ha valami baja esik? - vetette fel Kagome, mire elmosolyodtam, majd
�tugrottam egy ki�ll� gy�keret. Ugyan m�r� �n �s a baj? Nevets�ges.
- Kagome, Tsukiakari egy szellem. �s nem is a csek�lyebbek k�z�l val�. Tud
vigy�zni mag�ra - mondta nyugodtan Miroku. - Ink�bb egy�nk!
Innen m�r nem figyeltem annyira besz�lget�s�ket. Felkapaszkodtam egy fa�gra,
majd onnan ugr�ndoztam tov�bb, eg�sz addig, m�g ki nem �rtem a rengetegb�l, egy
nagy mered�ly sz�l�re. Ki�lltam az oromra, len�ztem a m�lybe, majd fel a Holdra.
Ereje felt�zelt, kezemmel a leveg�be csaptam, karmaim nyom�n f�nyl� sugarak
villantak, melyek a szakad�k t�loldal�n emelked� sziklaszirtet t�bb darabba
nyest�k, a k�vek nagy robajjal ereszkedtek al�.
Kif�jtam az eddig bent tartott leveg�t, s lehunyt szemmel emeltem fel a fejem.
A keleti sz�l hideg volt, �s szinte viharos, hajamba, ruh�mba kapott jeges
karmaival. �s hirtelen a h�v�s illatok k�z�tt egy m�sik aroma �rz�d�tt: szemem
kinyitottam, kezemet �t�sre emeltem, de elk�stem, er�s ujjak tapadtak sz�mra,
torkomnak �t karom nyom�dott.
- Milyen kellemes ez az este� - s�gta a f�lembe, �n pedig megremegtem
szor�t�s�ban, de ezzel csak annyit �rtem el, hogy jobbja a sz�mr�l a karomra
v�ndorolt, melyet kem�nyen h�tracsavart, hogy k�nomban felny�gtem.
- Az lett volna, ha nem dugod ide azt az ocsm�ny pof�dat, te korcs! -
sziszegtem, mire tekert egyet a karomon. Az ajkamba haraptam, hogy ne sikoltsak
fel.
- Ugyan, Tsuki� - szimatolt a nyakamba, libab�r�s lettem, de nem a v�gyt�l,
hanem az undort�l. - Hiszen eg�sz este �n j�rtam a fejedben� ne is tagadd -
cs�kolt arcon, mire m�sik kezemben tartott botom hegyes v�g�vel a l�b�ba d�ftem,
fog�sa gyeng�lt, �n pedig a magasba emelkedtem, �s a szakad�k felett lebegtem.
- J�gvir�g! - ord�tottam. Naraku feln�zett r�m, fekete haj�nak f�gg�ny�n �t
v�r�sen ragyogott a szeme.
- Azt hiszed, ak�r az a s�nta p�ra, ak�r a f�lszellem �s v�zna cs�rh�je
seg�ts�gedre lehet? - h�zta el a sz�j�t megvet�n.
Elvigyorodtam.
- Csak figyelj - mondtam, �s dobtam fel� egy cs�kot, mire arc�n a meglepet�s
l�tszott.
- Sz�lborda! - �v�lt�tte Inu Yasha, amint kirep�lt az erd�b�l, kardj�nak
csap�sa valami f�lelmetes, element�ris er�vel robban k�zvetlen Naraku m�g�tt,
hogy szemem el� kell kapnom a kezem. Feln�ztem: Narakunak h�lt helye.
- Hov� lett? - k�rdeztem idegesen, mire meg�rkeztek a t�bbiek, k�zt�k
J�gvir�g, h�t�n Shippouval.
- Szerinted? - l�kte flegm�n kardj�t a v�ll�ra Inu Yasha.
- Inu Yasha� - sz�ltam halkan, mert mintha valami hangot hallottam volna.
- Mi van? - k�rdezett vissza, �m hirtelen �rj�t� sz�lvihar t�madt, fekete
f�st ereszkedett le, eltakarva az eget. A felh� spir�lisan vett k�rbe minket,
k�r�t egyre sz�kebbre �s sz�kebbre v�ve.
Inu Yasha mell� rep�ltem, �s meg�lltam mellette a talajon.
- Ne hidd, hogy ilyen k�nnyen elpuszt�thatod� m�r megtettem volna magam is! -
ord�tottam, igyekezv�n t�lharsogni a felh� robaj�t.
Kacag�s hallatszott, Naraku pedig fekete istens�gk�nt lebegett felett�nk.
- Kagome! Sango! Mindenki, gyertek k�zelebb! - sikoltottam, ahogy a f�st
egyre gyorsabban �s gyorsabban kavargott. L�ttam a benne felperzsel�d� lombokat,
ahogy maga ut�n csak a kop�rs�got hagyja.
Magasba emeltem a kezemet, s felki�ltottam:
- Krist�ly holdf�ny!
Tenyeremb�l a magasba, Naraku ir�ny�ba vill�mk�nt csapott a vak�t� feh�r
ragyog�s, s megt�rte a felh� cs�cs�t, kibillentve a spir�lis felh� csom�pontj�t.
Egy pillanat alatt semmiv� lett a f�st, �s a m�rges g�zok elp�rologtak.
Naraku d�bbenten tekintett le r�m.
- Ezt meg� hogyan? - vonta �ssze a szem�ld�k�t.
- Neked k�sz�nhetem - feleltem v�llat vonva, majd a magasba lend�ltem, s
sebesen sz�lltam fel�. - Az�ta vagyok k�pes r�, mi�ta �sszet�rt�l! - ord�tottam,
majd meglend�tettem kezemet. - Hold j�gsugara!
Meglepet�s�b�l k�ptelen volt feleszm�lni, �s t�l lassan kapcsolt, hogy arr�bb
mozduljon csap�som el�l. F�jdalmat l�ttam az arc�n, ahogy h�v�s peng�kk�nt v�gta
fel b�r�t t�mad�som, majd egy laza mozdulattal beh�ztam neki egyet, hogy teste a
f�ld fel� kezdett zuhanni. �m id�ben mag�hoz t�rt, s a talajt m�r puh�n �rte el,
ahol azonban a v�rszemet kapott Inu Yasha v�rta.
Magam Sango�k fel� siklottam, persze, k�zben figyeltem, mit m�vel a k�t
f�lszellem.
- Rendben vagytok? - k�rdeztem sietve.
- Igen - felelte Miroku, azt�n falfeh�r arccal n�zett fel. - N�zd!
A harcol�k fel� fordultam, �s v�gre el�m t�rult az a l�tv�ny, amire m�r t�bb
mint f�l �vsz�zada v�rok. Naraku a f�ld�n fek�dt, ruh�ja �tv�rzett a j�gsugaram
okozta sebekt�l, tork�n Inu Yasha kardja, a Tessaiga.
- Naraku - sziszegte Inu Yasha, azt�n a magasba lend�tette hatalmas kardj�t.
- Elnyered m�lt� b�ntet�sed! - ord�totta, �m mikor les�jtott, Naraku m�r nem
volt ott.
Meredten b�multam h�lt hely�t, azt�n r�vetegen meredtem a semmibe. Nem �reztem
m�r az illat�t.
- Hov� lett ez az �lnok? - csattant fel a f�lszellem.
- Elmenek�lt� elmenek�lt� - suttogtam. Ilyen k�zel ahhoz, hogy v�ge legyen,
�s m�g arra sem k�pes, hogy becs�lettel meghaljon� lenne �tkozott!
- Hogy menek�lhetett el?! - ord�tott r�m Inu Yasha. Hideg tekintettel
b�multam r�.
- Egy �lnok k�gy�, egy rohad�k gazember, �s ezernyi szellem� b�rmit meg tud
csin�lni - mondtam, majd m�lyet s�hajtottam. - Elmenek�lt, h�t elmenek�lt. De
legal�bb innen menj�nk el, nem b�rom ezt a ki�gett t�jat.
Kagome apr�kat b�logatott.
- Menj�nk. Aludjunk, azt�n �lljunk tov�bb - javasolta, mindannyian egyet
�rtett�nk. Visszament�nk a tiszt�shoz, t�bort vert�nk, majd hossz� forgol�d�s �s
h�nykol�d�s ut�n valahogy tal�n �lomba mer�ln�nk is siker�lt.

***