M�snap reggel arra �bredtem, hogy valaki eszeveszett m�don r�zza a v�llamat.
Bamb�n pislogtam, �s Shippou arc�t l�ttam magam el�tt.
- Na mi van? - d�nny�gtem �lmosan.
- Indulunk - felelte, azt�n lompos fark�val megcsiklandozta az arcom, majd
lesz�kkent a mellkasomr�l.
- Fantasztikus - �s�tottam, majd felkeltem a talajr�l, �s a m�r k�sz band�ra
tekintettem. Felvettem botomat, azt�n biccentettem. - K�sz vagyok - jelentettem
vigyorogva, mire r��r�s temp�ban, d�li ir�nyban megker�lt�k a tavat, �s
�tv�gtunk az erd�n, visszat�rve a szek�r�tra.
Nem zavarta meg semmi furcsa t�rsas�gunk csendes utaz�s�t, eg�sz d�lig, amikor
s�r� felh�gomolyagok gy�ltek fej�nk f�l�, s r�videsen elkezdt�k ontani magukb�l
a neh�z es�cseppeket.
- Van a k�zelben egy falu� - mondta Miroku.
- �n ugyan nem megyek be semmif�le faluba! - sz�geztem le. Nincsenek valami
j� eml�keim a falvakkal kapcsolatban.
- Jaj, ne l�gy ilyen, Kari! - fedett meg Kagome. - Inu Yasha, menj�nk,
teljesen el�zunk! - k�rlelte a f�lszellemet. Inu Yasha elh�zta a sz�j�t.
- J�l van, v�g�l is nem szeretn�m, hogy megf�zz� - egyezett bele
k�nyszer�en.
- �, k�sz�n�m, k�sz�n�m, k�sz�n�m! - �lelte �t a csuromvizes Kagome a
csuromvizes Inu Yash�t, hogy m�g csuromvizesebbek lettek mindketten, mint
azel�tt.
- Sz�llj m�r le r�lam! - csattant fel Inu Yasha, de j�l l�ttam, hogy
kor�ntsem siet annyira levakarni mag�r�l a l�nyt. Halkan k�h�cseltem egyet, hogy
elrejtsem a mosolyomat, Sango, Miroku �s Shippou azonban csak a fej�ket
cs�v�lt�k. Val�sz�n�leg mindennaposak lehettek az effajta jelenetek.
Megr�ztam a fejem.
- �n nem megyek - jelentettem ki.
- M�gis mi�rt nem? - n�zett r�m Sango.
- Mert ha �n egy faluba beteszem a l�bam, k�t lehet�s�g �ll fenn: vagy
megt�madja valami a falut, �s porig rombolja, vagy megt�madja valami a falut, de
miel�tt porig romboln�, �n megmentem, ekkor viszont az lesz a v�ge, hogy
�ld�z�be vesznek. Nem megyek emberek k�z�! - ism�teltem.
- Akkor majd kint maradsz a zuhog� es�ben, t�l van t�rgyalva - felelt Inu
Yasha.
- Siess�nk m�r! - ny�sz�rg�tt Kagome, mire megny�jtottuk l�pteinket.
Lassacsk�n az este is r�nk k�sz�nt�tt, mire v�gre egy magas fallal k�rbevett,
s�r� f�kkal �vezett telep�l�shez �rt�nk. Kapuja el�tt ki�gett f�kly�k
f�st�l�gtek, s k�t, csukly�s �r str�zs�lt.
- Menjetek csak - mondtam. - Vigy�tek J�gvir�got is, nem szeretn�m, hogy az
�n babon�im miatt legyen valami baja. Reggel tal�lkozunk. Csak ki�ltsatok egy
nagyot, �s el�b�jok, rendben?
- Rendben - felelte Miroku. - Az�rt vigy�zz magadra, j�? - k�rt meg, �s
k�zben �alig� felt�n�en megfogta a kezem.
- Miroku, ezt ink�bb �n javasolhatn�m neked - n�ztem r� fenyeget�n, mire
sietve elengedett. - Na, j� �jszak�t!
Bementem a f�k k�z�, felkapaszkodtam a lombokhoz, �s a levelek rejtek�b�l
figyeltem, ahogy �ps�gben bejutnak a kapun. Rem�lhet�leg minden rendben lesz
vel�k.
Egyik nedves �gr�l sz�kkentem a m�sikra, eg�sz addig, am�g egy hatalmas,
rettent� magasba ny�l� f�hoz nem �rtem. T�rzs�n�l a f�ld szinte sz�raz volt,
fogtam magam, lekucorodtam, �s viszonylag gyorsan el is aludtam.



Furcsa szag �radt fel�m, val�sz�n�leg arra �bredhettem fel. Nem volt er�s
illat, s�t, igen kellemes, visszafogott, finom� egy szellem illata.
Felt�maszkodtam, �s k�rbepislantottam. Sehol senki. Az es� m�r el�llt, m�gsem
hallottam semmi hangot. Merre lehet h�t? �s milyen sz�nd�kkal k�zeledhet?
Elh�ztam a sz�m: ugyan milyen sz�nd�kkal k�zeledhet egy szellem egy m�sikhoz?
Fel�lltam h�t, �s h�tam a fa t�rzs�nek nyomtam, hogy legal�bb onnan ne �rhessen
v�ratlan t�mad�s. Mondjam azt, hogy ez t�ves felvet�s volt?
A gerincem ment�n f�jdalomhull�m futott v�gig, ahogy a hasad� t�rzs sz�lk�i
szanasz�t rep�ltek. Egyik�k bef�r�dott k�t bord�m k�z�, h�trany�ltam, �s
kir�ntottam magamb�l. Ropog�s hallatszott: ahogy feln�ztem, l�ttam a sebesen
zuhan� hatalmas f�t. Arr�bb ugrottam, �s elter�ltem a f�ld�n. Nem b�rtam
fel�llni, nagy nehezen m�gis felt�p�szkodtam, botomba kapaszkodva.
- Hol vagy? Merre vagy, te? - lihegtem, ahogy balomat igyekeztem a sebemre
tapasztani, �m a v�rem csak �ml�tt.
Egyszeriben megjelent. Ragyogott a s�t�tben. T�lnyom�r�szt feh�r kimon� volt
rajta, jobb v�ll�n hatalmas, lel�g� bunda, has�t �s v�ll�t v�rt v�dte. Oldal�n
kardok fesz�ltek, feh�r haja hosszan lebegett a sz�lben, borosty�n szemei
vil�g�tottak. Homlok�n lila f�lhold �keskedett, arc�n, kezein k�t-k�t v�r�s
vonal h�z�dott.
Elvigyorodtam, majd k�h�gn�m kellett: k�h�g�sem nyom�n tenyerem v�res lett.
- Remek, egy �jabb kutyus� bolh�s korcs, takarodj innen, vagy kit�pem az
agyarad, �s t�rt faragtatok bel�le! - fenyegettem meg, mire �sszevonta a
szem�ld�k�t.
- Inu Yasha t�rsa vagy - jelentette ki, hangj�nak furcsa z�ng�je volt.
- Igen, az vagyok - feleltem, �s megsz�d�ltem. Szerencse, hogy volt mibe
kapaszkodnom. Mi lesz, ha harcra ker�l sor?
- �s hogy vitt r� a l�lek, hogy egy korcshoz csatlakozz, d�mon? - k�rdezte, s
hangja lekicsinyl� volt.
- Mi k�z�d van hozz�, kutyuska? - acsarkodtam. �n sem vagyok l�k�tt,
sebes�lten froclizni egy� hm, tal�n kilencsz�z �v k�r�li kutyad�mont. Hajjaj�
val�sz�n�, hogy teljesen �p, kipihent �llapotban is alulmaradn�k, h�t m�g �gy!
- Egyszer�en felelj, szellem, �s esetleg megk�m�lem az �leted! - emelte fel a
hangj�t.
- Sesshomaru nagy�r! - hallatszott valami f�ls�rt� hang, �s hamarosan
el�ugr�lt a gazd�ja is: egy ruh�ba b�jt varangy. - Sesshomaru nagy�r, vigy�zz
ezzel!
Na ne, elegem van az ilyen szolg�kb�l! Eml�kszem, mi t�rt�nt, mikor a bolha is
sz�l�sra nyitotta a sz�j�t� �s mi az, hogy ez? Kik�rem magamnak!
- Mi a neved, holdszellem? - k�rdezte a varangy.
- Tsukiakari vagyok - suttogtam, mert m�r t�bb hang nem j�tt ki a torkomon.
- Tsukiakari! - visszhangozta a varangy. - H�t � az!
- Most �ppen ki? - pislogtam. A f�jdalom szinte ki�t�tt, nem sok kellett
hozz�, hogy elter�ljek a f�ld�n, h�tamon m�r teljesen a b�r�mh�z tapadt v�rt�l
nedves fels�m.
- Sesshomaru nagy�r, �v� a kulcs! Nehogy elpuszt�tsd! - intette �va a
kutyaszellemet a varangy.
- Micsoda? Milyen kulcs? - r�ztam meg a fejem �rtetlen�l.
- �letben kellene hagynom? - n�zett szolg�j�ra Sesshomaru, mintha engem �szre
sem vettek volna, �gy t�rsalogtak. - Ha itt marad, Inu Yasha tudni fogja, hogy a
nyom�ban vagyok.
- Igen, nagyuram, de ha meg�l�d, magadra vonod minden d�monfejedelmek
haragj�t - mondta a varangy.
- Teh�t? Mit javasolsz, Jaken? - k�rdezte a kutyaszellem, mik�zben borosty�n
szemeit v�gigj�ratta rajtam. V�laszul a f�ldre k�ptem egy kis v�rt. A fen�be is�
f�l�, hogy hal�l fia leszek. Azaz l�nya.
- Sesshomaru nagy�r, alantas szolg�d azt javasolja, hogy vidd magaddal a
l�nyt. Hagyj valami f�lre�rthetetlen nyomot, csald kelepc�be korcs �cs�det�
azt�n majd megl�tjuk, mit kezdesz a holdszellemmel - besz�lt a Jakennek nevezett
varangy, azt�n b�szk�n keresztbe fonta maga el�tt karjait.
T�rdre estem, �s �tkoztam l�baimat, hogy nem b�rj�k megtartani elgy�ng�lt
testemet. De az�rt m�g feln�ztem ez�st hajam tincsei k�zt, �s minden
mindegy-alapon k�ptem a kutya fel�:
- Engem ugyan sehova sem viszel, bolh�s kan!
Eleg�nsan felvonta egyik szem�ld�k�t.
- Holdszellem� nincs n�lad egyetlen �rva fegyver sem, lesz�m�tva botodat, �s
a saj�t v�redben f�rdesz, egy pillanat, �s �sszeesel. Val�ban �gy gondolod,
meg�ri velem kekeckedned? - megcs�v�lta a fej�t, majd m�lt�s�gteljes l�ptekkel
k�zeledett fel�m. Egyik kezemmel elengedtem a botomat, karmos ujjaimat
felemeltem.
- M�g egy l�p�s, �s megismerkedsz a Hold gyilkos �rv�ny�vel, azt garant�lom�
- suttogtam, hangom reszel�sen t�rt el� torkomb�l, leveg�t alig kaptam.
- Nem �rdekel, holdszellem. Gyenge vagy, �s ezt te is tudod. Ne pazarold
er�det: ha megd�glesz, visszahozatlak valakivel, �s kitekerem a nyakad -
felelte, azt�n karjaiba vett. Verg�dni kezdtem finom szor�t�s�ban, de mocorg�som
egy pocok�val �rt fel. Csup�n annyit �rtem el, hogy teljesen �sszev�reztem
kimon�j�t. Nah�t, a kegyetlen bossz�� khm.
- Hov� viszel, te �tkozott kullancst�bor? - sziszegtem a nyak�ba. Alig �ltem,
de az�rt kem�nykedni m�g volt er�m. Persze, nem k�nny� �gy kem�nynek lenni, hogy
�pp cipelnek, �s az arcod egy kellemes illat� nyakn�l, egy er�s v�llon pihen,
karoddal pedig �t�leled az illet�t. De �n igyekeztem!
- Majd megl�tod, kulcsos, majd megl�tod - felelte, azt�n k�nny� mozdulattal a
magasba emelkedett, nyom�ban feh�r felh� h�z�dott. Kimon�ja v�g�n a varangy
kapaszkodott. Hozz� int�ztem a k�rd�sem:
- Milyen kulcsr�l van sz�, varangy?
- Jaken, ha k�rhetn�lek, Tsukiakari �rn��
- �n pedig Tsukiakari, ha k�rhetn�lek, �rn� n�lk�l, Jaken.
- �rtettem, Tsukiakari �� Tsukiakari - b�lintott a varangy, mik�zben
hunyorgott, hogy l�sson valamit a szembesz�lt�l. Nekem szerencs�re nem akadtak
ilyen gondjaim, mert Sesshomaru v�lla f�l�tt tekintettem h�tra. - N�lad van a
kulcs. Az a kulcs, melyr�l a nagy reg�k sz�lnak. Te vagy a Kiv�lasztott, aki� a
kulcs.
- De mire j�?! - horkantam fel.
- Jaj, azt honnan tudhatn�m, Tsukiakari? A reg�k csak a Kulcsr�l �s �rz�j�r�l
sz�lnak, hogy a kulcs egy feln�tt f�rfi magass�g�val megegyez� ez�stp�lca, de
senki sem tudhatja, mire lehet felhaszn�lni. Csak te, Tsukiakari.
K�nomban elr�h�gtem magam.
- H�t k�sz�n�m. H�l�san k�sz�n�m, el�r�bb vagyok - azzal Sesshomarura n�ztem.
Pontosabban k�zvetlen k�zelr�l b�mulhattam az arc�n l�v� k�t jegyet, azt a k�t
v�r�s cs�kot. Egy pillanatra megijedtem, mikor fel�m ford�totta fej�t. Tekintete
hideg volt, mintha a Hold j�gsugar�t k�ldtem volna r�. Milyen k�nny� lett volna
most �rtalmatlann� tenni! Hiszen kezem k�zvetlen tark�j�n�l pihent, csak
szabadj�ra engedn�m a Hold gyilkos �rv�ny�t, �s mehetn�k vissza J�gvir�ghoz�
J�gvir�g! Jaj, szeretett t�ltosom!
- Mi az? - k�rdezte sz�ntelen hangon a kutyaszellem, ahogy meg�rezte
�sszerezzen�semet.
- Semmi k�z�d hozz�, bolhazs�k - feleltem undorral a hangomban, azt�n
elnyomtam egy �s�t�st. Szemeimet alig b�rtam nyitva tartani, sz�d�ltem, sebemb�l
pedig tov�bbra is �ml�tt a v�r. �reztem, ahogy kezemb�l kicsusszan a botom, a
Kulcs, de er�m sem volt ki�ltani.
- Sesshomaru nagy�r! - sz�lt helyettem Jaken, �n pedig m�r csak f�l�lomban
�reztem, ahogy a kutyaszellem megv�ltoztatja rep�l�s�nek ir�ny�t �s sebess�g�t.



Egy �tkozott l�gy �bresztett. Kezemmel t�tov�n fel� csaptam, de ekkor �rj�t�
f�jdalom has�tott a h�tamba. Felszisszentem.
- �, h�t �bren vagy� - hallatszott egy ideges�t�, beh�zelg� hang. Kinyitottam
a szemem, �s Jakent, a varangyot l�ttam magam el�tt.
- Mi� hogy� hol� - ny�sz�r�gtem, �s megpr�b�ltam fel�lni, de nem siker�lt.
Visszahanyatlottam, �s akkor vettem �szre, hogy be vagyok takarva egy
piros-feh�r, �s jelen pillanatban v�rfoltos kimon�val. Meg�reztem az illat�t:
egy kellemes aroma keveredett v�rem szag�val. Hogy ker�lt erre az �n v�rem?
K�rben�ztem: egy �rny�kot ny�jt� fa t�rzs�n�l heverhettem, a k�rny�ken minden
fel� p�zsit �s dombok, az �g ragyog, nyoma sincs az el�z� napi es�nek.
- Sesshomaru nagy�r meggy�gy�tott, Kulcs �rz�je� h�l�s lehetsz neki -
mondta.
- Mi? Sesshomaru? - egyszerre feltolultak az eml�kek. - Hogy az a
felfuvalkodott h�lyag? D�g�lne meg az a r�hf�szek! Ostoba csahol� vakarcs! Volt
mersze elrabolni! - ki�ltoztam magamb�l kikelve.
Egyszeriben fuvallat �rte az arcomat. Feln�ztem: Sesshomaru magasodott
felettem, fels�teste meztelen volt, kez�ben k�t kard, oldalt, nem messze t�le
hossz� bund�ja �s v�rtje pihent.
- Neked is j� reggelt, kulcsos. Leszel sz�ves befogni a sz�d, �s felkelni.
L�tom, van m�r er�d �tkoz�dni, akkor j�rni is. Jaken, ker�ts neki valami
�lelmet, azt�n indulunk tov�bb! - utas�totta a varangyot, aki m�ris rohant, hogy
gazd�ja parancs�nak eleget tegyen.
Sesshomaru egy ideig k�vette tekintet�vel a szolg�t, azt�n alig �szrevehet�en
beleszimatolt a leveg�be, majd letelepedett mell�m, s egyik kardj�t kivonta a
h�vely�b�l, �s n�m�n elkezdte rendbe tenni. J� ideig csak figyeltem, mit m�vel,
azt�n nagy nehezen felk�ny�k�ltem, �s visszaadtam neki a kimon�j�t.
- Khm� k�sz�n�m - suttogtam, de k�zben nem is n�ztem r�. Az�rt szemem
sark�b�l l�ttam, ahogy meglepett pillant�st vet a ruhadarabra, majd lassan
�tveszi.
- Nem kell k�sz�nn�d. M�g nekem sincs kedvem magamra vonni semmif�le istens�g
haragj�t - felelte, �s szeme el� emelte peng�j�t, majd miut�n hib�t nem tal�lt
rajta, a tokj�ba cs�sztatta.
- Akkor sajn�lom, hogy �sszev�reztem a kimon�dat - vontam meg a v�llam, de a
mozdulat nyom�n f�jdalom has�tott bel�m.
- Ne sajn�ld, �n okoztam a sebed - v�laszolt. Kezdett ideges�teni k�z�mb�s
hangja. �m test�nek l�tv�nya enyh�n sz�lva is megbabon�zott, �gyhogy csak
�vatosan sz�ltam vissza:
- Pontosabban egy marhanagy sz�lka - h�ztam el a sz�m. Tekintete egy
pillanatra r�m villant.
- Amit �n has�tottam sz�t� - eg�sz�tett ki, azt�n kez�t a kimon�j�n lev�
foltra tette, majd egy pillanat alatt elt�ntette. Meg akartam k�rdezni, hogy ezt
m�gis hogy csin�lta, de ink�bb pof�ztam egy kicsit. Ahhoz most t�bb kedvem volt.

- Nan�, k�nny� egy �les fadarabbal elint�zni a dolgokat - pr�b�ltam fel�lni,
de megremegett a karom, visszaestem a h�tamra. �jabb f�jdalomhull�m s�p�rt
rajtam v�gig.
Sesshomaru felvont szem�ld�kkel n�zett r�m, azt�n megcs�v�lta a fej�t. Nem
�rdekelt, az�rt is pr�b�lkoztam, ez�ttal hasra fordultam, �s �gy nyomtam magam
valami �l�shez hasonl� p�zba, b�r k�zben majd� meghaltam az er�lk�d�st�l.
- Egy tiszta� - lihegtem. - Egy tiszta k�zdelemben legy�ztelek volna.
Sesshomaru arc�n a k�z�ny �larca jelent meg, tal�n r�h�ghetn�kj�t pr�b�lta
ezzel leplezni.
- K�ts�gtelen�l - felelte azt�n, majd fel�llt, s mag�ra h�zta kimon�j�t.
- G�nyol�dj csak - mondtam neki. - Mihelyst k�pest leszek rendesen mozogni,
megl�tjuk, ki is gy�z le kit.
�sszevonta a szem�ld�k�t, �s mintha a d�h �rnyalat�t l�ttam volna �tsuhanni
arc�n. Leguggolt hozz�m.
- Mondd, musz�j felt�tlen�l felideges�tened? - sziszegte az arcomba. - Nem
akarlak meg�lni, kulcsos. Ne k�nyszer�ts r�, �rtetted? - villant a tekintete.
M�lyen s�rga szemeibe n�ztem.
- Minek kellett idehoznod? Mi sz�ks�ged van r�m, bl�ki? - suttogtam,
homlokunk szinte �ssze�rt. Az �ltala kif�jt leveg�t l�legeztem be. Annyira k�zel
voltunk egym�shoz, hogy a bel�l�nk �rad� energia szinte vill�mokat sz�rt.
- Inu Yasha az �cs�m - felelte komolyan �s �szint�n. Ennek ellen�re �n nem
tudtam mit kezdeni ezzel a v�lasszal.
- �s?
- Az�rt t�madtalak meg, mert �reztem rajtad a szag�t, kulcsos. De minthogy �
nem volt ott, te pedig nem a szeret�je vagy, hogy legal�bb f�jdalmat okozhattam
volna neki, �s mint Jaken is mondta, nem �lhetlek meg, magammal hoztalak, hogy
Inu Yasha ne tudja, hogy ott j�rtam.
- Hallod-e, nem vagy valami k�vetkezetes, agyarka - mondtam neki, �s
akaratlanul m�g k�zelebb hajoltam hozz�. Hajam az �v�hez �rt. - Hiszen azt
mondod, nem hagyt�l ott, �cs�d nehogy megtudja, hogy ott j�rt�l, �m egy nyomot
m�gis csak adt�l neki, mint eml�tetted. Akkor van ebben valami �rthetetlen, nem
gondolod?
Arckifejez�se megv�ltozott. Ajka sz�le alig �szrevehet�en felfel� g�rb�lt. Mi
ez? Csak nem egy� mosoly?
Arcomon sz�les vigyor ter�lt sz�t.
- Mi az? - k�rdezte Sesshomaru, �s nem olvadt le a der� az arc�r�l.
Elpirultam, �s kicsit h�tr�bb h�z�dtam, mire �, mintha csak most vette volna
�szre mag�t, sietve le�lt. �gy m�r meglehet�sen t�vol voltunk egym�st�l.
- Semmi - r�ztam meg a fejem, arcom k�r�l t�ncoltak ez�st hajtincseim.
Feln�ztem r�, sz�p arc�r�l m�r elt�nt a der�, de szerencs�re csak a k�z�ny t�rt
vissza, �s nem holmi elmebeteg d�h.
- Sesshomaru nagy�r! - harsant egy �les, k�nz�, �s sajnos oly ismer�s hang.
Ahogy velem szemben a szellem az �gnek emelte tekintet�t, val�sz�n�leg ugyanezt
gondolhatta.
- Mondd, szolga - fordult oda, �s m�r ism�t komor �s ingerl�keny volt
tekintete �s hangja. Tal�n csak k�pzeltem volna azt a mosolyt? Hisz� �gy t�nt
el, oly hirtelen, mint a k�nny� ny�ri szell�, vagy a tavaszi zivatar. Pedig�
mintha a nap is szikr�z�bban ragyogott volna, mikor sz�ja mosolyra h�z�dott.
- �lelmet hoztam, nagyuram - dobta le a f�ldre a termet�n�l h�romszor nagyobb
batyut, mely egyb�l felt�rta tartalm�t. Alm�k gurultak ki bel�le, sz�p, �rett
sz�n�k volt, �s eg�szs�gesnek t�ntek.
- Kecsk�nek n�zed a vend�g�nket, Jaken? - f�rmedt r� a varangyra.
- Az alma �pp megfelel - biztos�tottam sietve Sesshomarut. B�rmennyire is
r�helltem Jaken eg�sz l�ny�t, nem k�v�ntam, hogy holmi mondvacsin�lt indokkal
szedj�k le a fej�t. - K�sz�n�m, Jaken.
- Biztos? - n�zett r�m a kutyaszellem. Beleharaptam az alm�ba, azt�n hevesen
b�logatni kezdtem.
- Biztos - feleltem, miut�n lenyeltem a falatot. Sesshomaru felvonta egyik
szem�ld�k�t, majd er�sen az alm�ra koncentr�lt, ahogy a varangyhoz sz�lt.
- J�l van, Jaken - mondta azt�n, majd fel�llt, mag�ra �lt�tte v�rtj�t,
felk�t�tte kardjait, s v�ll�ra ter�tette pr�mpal�stj�t. Ism�t �gy festett, mint
amikor legel�sz�r tal�lkoztam vele: m�lt�s�gteljesen �s b�szk�n. - Vigy�zz
Tsukiakarira - utas�totta szolg�j�t, azt�n elindult egy magasabb szikla fel�.
Egy pillanatra nem �rtettem, mi olyan furcsa, azt�n leesett� hiszen a nevemen
sz�l�tott!
- Sesshomaru! - sz�ltam ut�na, mire megfordult, s v�rakoz�an n�zett r�m. Egy
pillanatig csak n�m�n �ltem, azt�n csak kiny�gtem: - Mikor� mikor indulunk
tov�bb? �s egy�ltal�n hov�?
Egy pillanatig nem sz�lt, csak a tekintetemet f�rk�szte. Azt�n pislogott egyet.
Sz�vem kihagyott egy �temet, ajkaim enyh�n sz�tny�ltak. Egy egyszer� pislant�s,
�s az addig k�szikl�nak t�n� d�mon megdobogtatja a sz�z�ves szellem sz�v�t,
nah�t, k�nos. De h�t� ilyen term�szetes, p�zol�s n�lk�li mozdulatot most l�ttam
el�sz�r t�le� �s val�ban, meg�rintett, de ez m�g nem jelent semmit, ugyeb�r.
Megj�rtam �n m�r egy szellem (pontosabban f�lszellem, �rthet� a k�l�nbs�g,
ugye?) szerelm�vel� Jajj, m�ris szerelmet emlegetn�k? Nagyon kellemetlen� mit
nagyon, rettent�en! Viszont t�bb �vtized mag�ny ut�n tal�n m�r nem furcsa, hogy
gerjedek, mint kutyaszellem a k�zeli f�ra.
- Hamarosan - felelt Sesshomaru, hangja megijesztett, tal�n t�ls�gosan is
elkalandoztam. - L�bra tudsz �llni? - k�rdezte k�zelebb l�pve.
Az almacsutk�t Jaken kez�be nyomtam, azt�n p�lc�mra t�maszkodva torn�sztam fel
magam, valamilyen a guggol�s �s egyenes tart�s k�zti poz�ci�ba, de azt hiszem,
rosszabbul festhettem, mint a varangy szolga. Kif�rasztott ez a kev�s mozg�s,
alig �lltam a l�bamon. Ennyire gyenge lenn�k?! Kih�ztam magam, �s vettem egy
m�ly leveg�t. Nem, nem megy. Ha legal�bb a Hold ragyogna!
- Hm. �gy l�tom, ma is ink�bb az eget szelj�k, mint az utakat - jelentette,
azt�n kez�vel intett, hogy �ljek le.
- De Sesshomaru! - l�ptem, hogy meggy�zzem, kem�ny f�b�l faragtak, de csup�n
legyintett egyet, mire karmai nyom�n s�lyos csap�s �rte a mellkasomat, hogy
elter�ltem a f�ld�n.
- Gyenge vagy, Tsukiakari - mondta, a magasb�l tekintve r�m. Feln�ztem r�, s
k�zben sz�vemre nyomtam a kezemet. Eszm�letlen�l d�r�mb�lt, de nem holmi
v�gyt�l, hanem a f�jdalomt�l.
- Te pedig olyan kedves - k�ptem egy adag v�rt a f�re. A szellem elford�totta
a fej�t.
- Mondhattam is volna, de nincs id�nk az akad�koskod�sodra, Kulcs �rz�je.
Erre legal�bb hallgatsz - m�rt v�gig egy hossz� pillant�ssal, azt�n karjaiba
vett, �s felemelt. D�h�sen hevertem �l�ben, �n ugyan nem leszek m�r el�z�keny
ezzel a fl�gos d�ggel! - Megk�sz�nn�m, ha legal�bb valamennyire bel�m
kapaszkodn�l. Akkor tal�n nem esn�l le az els� sz�ll�k�sn�l - g�nyol�dott.
Kelletlen�l �tkaroltam a nyak�t.
- �gy m�r jobb, Sesshomaru nagy�r? - h�ztam el a sz�mat. Fene egye az �sszes
�ntelt d�mont!
- Igen. Jobb - felelte t�m�ren. - Jaken, rendezd el magad! - utas�totta
szolg�j�t, azt�n a magasba emelkedett, k�nnyed�n, puh�n, eleg�nsan.
�m amint elkaptunk egy m�s ir�nyb�l �rkez� sz�l�ramot, ismer�s illat csapta meg
az orrom. �s ahelyett, hogy megnyugodtam volna, ink�bb megijedtem.
- Sesshomaru, ez Inu Yasha! - suttogtam a f�l�be, olyan k�zelr�l, hogy szinte
�reztem, ahogy leheletem visszaver�dik b�r�r�l.
- Tudom, szerinted mi�rt kelt�nk �tra? Nem itt, �s nem most sz�nd�kozom
megk�zdeni az �cs�mmel. M�s helyzetben minden ker�l� n�lk�l kit�ptem volna a
tork�t, de ez� ez most nem az a bizonyos m�s helyzet - mondta nekem, �s r�m
n�zett. Mivel a nyak�ba csimpaszkodtam, arcom rettent� k�zel ker�lt az �v�hez.
- Mi�rt gy�l�l�d? - k�rdeztem halkan. Szem�ben l�ngok gy�ltak.
- Mert egy korcs. Emberi v�r cs�rgedezik ereiben�
- De hisz� a testv�red! - �rintettem meg a mellkas�t. - A te v�red is ott
cs�rgedezik benne!
- Ne oktass ki, k�rlek. Neked ehhez semmi k�z�d nincs, ez a csata m�r r�gebb
�ta d�l, minthogy te egy�ltal�n erre a vil�gra ker�lt�l volna.
Len�ztem, de alattunk m�r csak a felh�k feh�r pamacsa l�tszott.
- Nem kell agg�dnod - �rintette meg mellkas�n pihen� kezemet.
- Jajj - ny�gtem fel, �s elr�ntottam a kezem, majd ink�bb a kapaszkod�s
mellett d�nt�ttem. Nem lehetett nem �szrevenni az arc�n bujk�l� nevet�st.
- Nem kell agg�dnod, Inu Yasha nem tud rep�lni - fejezte be.
- � nem� viszont a d�monvad�sz Sangonak van egy macskaszelleme, Kirara, �s
J�gvir�g is j�mbor �llat� - h�ztam el a sz�m.
�lljunk csak meg egy pillanatra! Hogy agg�dnom? Milyen furcsa! S�t, szinte
r�hejes! Mindk�t kutyuli azzal kezdi, hogy meg akar �lni, azt�n meg itt adj�k
nekem a �j�bar�tok-vagyunk-ugye� sz�veget! �s ami a legideges�t�bb: tal�n igaza
van Sesshomarunak. Val�ban amiatt agg�dok, hogy Inu Yasha kiszabad�t?
Kiszabad�t� ugyan m�r! Ha �ld�zni is kezdi b�tyj�t, val�sz�n�leg nem miattam.
Meg am�gy is, engem ugyan nem kell kiszabad�tani!
- Min t�prengsz? - hallottam a szellem �rces, m�gis valamilyen szinten
kellemes hangj�t.
- Hogy? - eszm�ltem fel.
- �rzem az illatodon, hogy valami nagyon foglalkoztat. A b�r�d� a b�r�d� -
nem mondta v�gig, eln�zett m�s ir�nyba. Nem akartam r�k�rdezni, hogy
�Sesshomaruuu, mi van a b�r�mmel?�, mert az meglehet�sen idi�t�n j�tt volna ki.
�m nem is kellett faggat�znom, m�r folytatta is: - A b�r�d bizsereg, �rzem,
ahogy egyre forr�bb lesz.
- �h�m - vigyorogtam k�nosan. - Sz�val Inu Yasha� khm, tudja, hogy hol tal�l
meg? Vagy� vagy egy�ltal�n minek kell megtal�lnia? Mi�rt nem csapsz le r� te
magad? - tereltem m�s fel� a sz�t.
- Tsukiakari� ez egy�ltal�n nem tartozik r�d - ism�telte mag�t.
Elv�r�s�dtem.
- Bocs�nat - karoltam �t szorosabban. - De valamennyire az �n �gyemnek is
kell lennie, hiszen akarva-akaratlanul belekeveredtem�
K�z�ny�sen meredt maga el�, �s hallottam, ahogy m�ly leveg�t vesz, majd lassan
kif�jta.
- Rendben, nem sz�ltam - h�ztam el a sz�m. Arcomat a pr�mj�re fektettem, �s
az � arc�n fut�, bord� sz�n� jegyeket figyeltem, ahogy fels�bbrend�s�ge jelek�nt
�keskednek rajta.
Hirtelen fel�m fordult. �lmosan pillantottam r�.
- Messze vagyunk m�g? - k�rdeztem, �s jobbommal elengedtem a nyak�t, helyette
a sz�rm�re tettem. Erre � a m�sik karj�t szorosabban fonta rajtam k�rbe, hogy
megfelel�bb fog�st tal�ljon.
- Nem.
- Hov� megy�nk?
- Egy kisebb hajl�komba. Amolyan �tmeneti sz�ll�shely. De tal�n megl�togatjuk
majd a kast�lyomat is. Att�l f�gg, meddig lesz kedve Inu Yash�nak hajkur�szni
minket.
Finoman �t�ttem egyet a v�ll�ra.
- Nem el�g, hogy meg akarod �lni, de m�g j�tszol is vele - cs�v�ltam a fejem
mosolyogva.
- Nagyuram, mindj�rt meg�rkez�nk! - hallatszott h�tulr�l Jaken hangja.
Hajlamos vagyok megfeledkezni arr�l, hogy � is itt van, rendszeresen
�sszerezzenek, ha csak megsz�lal.
- Tiszt�ban vagyok vele, Jaken - felelte Sesshomaru. �jra r�m n�zett. - Ne
sz�m�ts t�l nagy pomp�ra. Itt csak alkalmank�nt sz�llok meg, van vagy h�rom
takar�, �s ennyi.
- Rendben, Sesshomaru, nagyj�b�l hetven �ven kereszt�l a szabadban
�jszak�ztam, sz�m�t vajon nekem a pompa �s k�nyelem?
- Az �n vend�gemnek semmiben sem kellene hi�nyt szenvednie - h�zta el a
sz�j�t.
- Nem fog - z�rtam le a vit�t.
�reztem, ahogy Sesshomaru lass�t, azt�n �vatosan ereszkedni kezd. Egy
pagoda-szer� �p�tm�ny fel� k�zeledt�nk, nem t�nt t�l nagynak, azonban m�g �gy is
meghaladta az �tlag paraszth�zak m�ret�t. �rnyas lombok rejtek�ben, mag�nyosan
�llt, mintha egyfajta szent�ly lenne, melyben egy tiltott istens�ghez
foh�szkodnak az �ld�z�tt h�v�k.
A kutyaszellem puh�n �rt f�ldet a h�z el�tti p�zsiton, Jaken szaladt el�re,
kitolta az ajt�t, hogy gazd�ja nyugodtan bes�t�lhasson velem. Ahogy �tvitt a
k�sz�b�n, �n pedig karjaiban fek�dtem, furcsa benyom�som t�madt, ami r�gt�n el
is m�lt.
A t�gas helyis�g k�zep�n t�zhely helyezkedett el, az ajt�t�l balra, a t�volabbi
sarokban parav�n magasodott, jobbra valami sz�nes fekv�alkalmatoss�g, el�g
sz�les ak�r n�gy embernek is.
Sesshomaru ahhoz s�t�lt, �s �vatosan r�fektetett, azt�n kiegyenesedett
mellettem, �s v�gign�zett rajtam.
- Sz�ks�ged van valamire? - �rdekl�d�tt k�z�mb�s arccal. Les�t�ttem a
tekintetem rettent� k�z�nye l�tt�n, majd megr�ztam a fejem. - Rendben. Nekem
akad egy kis dolgom, addig pihenj - utas�tott, majd k�nny� �s hangtalan
l�pteivel elindult ki. N�m�n figyeltem t�volod� alakj�t, majd megrettenve kaptam
el tekintetem, ahogy visszafordult egy pillanatra az ajt�ban. - Jaken itt marad
veled.
- Jaj, ne - ny�gtem, mire felkacagott. Nem volt sz�p a nevet�se: m�gis,
�szint�nek t�nt, �n pedig beleborzongtam.
- Akkor velem tart, vagy adok neki valami munk�t a h�z k�r�l. Ha baj lenne,
ki�lts. B�rhol leszek, meghallom.
- Tudok vigy�zni magamra - biccentettem oldalra a fejem.
- Persze - vonta �ssze a szem�ld�k�t, azt�n becs�sztatta maga m�g�tt az
ajt�t, �s sziluettje is hamarosan elt�nt.
Egy ideig csak �ltem csendben �s mag�nyosan, nem gondoltam semmire. Olyan
f�l�ra m�lva m�r egyre �lmosabban pislogtam, s szemem m�r egyre nehezebben
siker�lt nyitva tartanom, s lassacsk�n m�r el is aludtam, mikor egyszeriben csak
ismer�s illat csapta meg az orromat. Kinyitottam a szemem, �s felny�gtem, ahogy
megl�ttam az �gyon �l� alakot.
- Ne� - s�hajtottam reszket� hangon, mire egy kicsit oldalra biccentette a
fej�t, �s kez�t a nyakamra kulcsolta.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen k�nny� lesz. F�radt vagy �s sebes�lt. H�t�
annyi baj legyen - szor�totta meg er�sebben a torkom, mindk�t kezemmel
odakaptam, de er�sebb, mint �n, mindig is er�sebb volt, h�t m�g most!
- Naraku, te� te utols� te utols� �lnok rohad�k - sziszegtem, �s �reztem,
ahogy elszorul a leveg�m. Addig verg�dtem a szor�t�s�ban, am�g valahogy siker�lt
tark�n r�gnom, de nem zavartatta mag�t t�ls�gosan. - Mi�rt? - k�ptem fel� m�g
utols� er�mmel.
Egy pillanatra megv�ltozott a tekintete, �s enyh�lt a szor�t�sa, �gy egy kis
leveg�h�z jutottam.
- Ӆ teh�t okod sincs r�, hogy meg�lj, ugye? Szerettelek, te vil�g sz�gyene!
- ord�tottam. Riadt tekintettel meredt r�m, azt�n m�g er�sebben nyomta ujjait a
torkomra, hogy azt hittem, nem fullad�sos hal�lom lesz, hanem egyszer�en
kett�t�ri a nyakam. Egyik kezemmel elengedtem nyakamra kulcsol�dott ujjait, �s
k�rmeim a mellkas�ba v�jtam.
- Hold j�gsugara! - pr�seltem ki magamb�l a szavakat, mire Naraku felny�g�tt,
�s elh�tr�lt t�lem, kez�t a sz�v�re szor�totta. Sz�rnyen elkezdtem k�h�gni, a
f�ldr�l k�zben felt�p�szkod� Naraku pedig gyilkos tekintettel indult fel�m,
szemei szinte l�ngoltak.
- Takarodj innen - d�rrent egyszeriben Sesshomaru hangja. Ahogy a l�gz�s
�jratanul�s�b�l ad�d� neh�zs�gek miatti k�nnyekt�l l�ttam, szinte ragyogott
Naraku mellett: t�k�letes ellent�tei voltak egym�snak.
- Ugyan, Bolyhoska, mit �rdekel t�ged ennek a szerencs�tlennek a sorsa?
Engedd, hogy meg�ljem, �s nem l�tsz t�bb� - s�gta neki Naraku.
- Nincs akkora szerencs�m, hogy ne l�ssam t�bb� az ocsm�ny pof�d, Naraku. Nem
�l�d meg, �t nem, soha! - emelte meg a hangj�t. - �s garant�lom, hogy ha nem
kotr�dsz innen, akkor k�sz�ttetheted magadnak a s�rg�dr�t, korcs! - morrant r�.
- Legyetek �tkozottak! - vony�totta m�g Naraku, azt�n egy sz�lvihar
k�s�ret�ben elt�nt. Egy n�ma pillanatig csak b�multam h�lt hely�t, azt�n �jfent
k�h�gni kezdtem. Sesshomaru hirtelen mozdult meg, lehajolt hozz�m, �s
visszafektetett az �gyra.
- Megvagy? - k�rdezte. Nem volt agg�d� a hangja, csak a szok�sos semleges
sz�n hallatsz�dott ki bel�le.
- Meg, persze - b�logattam. - Mikor� mikor �rkezt�l meg? - suttogtam
rekedten. Egy pillanatra lehajtotta a fej�t, azt�n komolyan, tal�n kiss�
gy�l�lk�dve n�zett r�m.
- Naraku szeret�je volt�l? - vont k�rd�re. Fel�ltem, �s mellkasomhoz h�ztam a
l�baimat.
- Szerettem �t� - mondtam kisv�rtatva. - Akkor m�g nem ismertem ezt az
oldal�t� gyilkos volt m�r akkor is, mikor velem tal�lkozott, de nem �reztem, nem
�reztem, mennyi �rtatlan halhatott meg a kezei �ltal� nem tudtam, hogy ilyen.
J�l leplezte el�ttem az igazi arc�t� - s�t�ttem le a tekintetem.
Sesshomaru fel�llt az �gy mellett, arc�ra ism�t megvet� g�g �lt ki.
- Ezt nem gondoltam volna r�lad - v�gta a k�pembe.
Felpislogtam r�.
- Igazad van, k�pj csak r�m te is� - sziszegtem, azt�n keser�en
elvigyorodtam. - V�g�l is� csak az eg�sz �letem siklott f�lre miatta, de
t�nyleg, mennyivel is jobb lenne, ha m�g mindenki az orrom al� is d�rg�ln�!
Valahogy felt�p�szkodtam az �gyr�l, �s botomra t�maszkodva elindultam kifel�.
M�r nem esett annyira nehezemre a j�r�s, elvileg szellem lenn�k, vagy mifene,
gyorsan gy�gyulok.
- Most meg hov� k�sz�lsz? - k�rdezte Sesshomaru. F�lrecs�sztattam a
pap�rajt�t.
- Semmi k�z�d hozz� - a fejemet f�lig visszaford�tottam, de nem n�ztem r� a
kuty�ra. - Inu Yasha mindenk�pp ut�nad j�n, r�m nincs sz�ks�ged - mondtam, azt�n
kil�ptem a k�s� d�lut�ni f�nyben narancsosan ragyog� vil�gba, egy pillanatra
meg�lltam, hagytam, hogy hajammal a sz�l k�nny� t�ncot lejtsen, azt�n
lehajtottam a fejem, �s m�lyet s�hajtottam.
Nem volt itt J�gvir�g. Pedig milyen k�nny� lett volna fel�lni szeretett
h�tasomra, azt�n minden gondot magam m�g�tt hagyva elsz�llni a t�volba, messze
innen, messze Narakut�l, messze mindent�l �s mindenkit�l, aki �l �s mozog. De
egyed�l voltam� J�gvir�g pedig j� helyen volt. L�ttam Shippou szem�ben a
csillog�st, amikor r�n�zett arra a t�ltosra. Igen, m�r biztos vagyok benne, hogy
j� helye lesz ott.
Mozg�st hallottam a h�tam m�g�l, nem fordultam oda.
- Nyugalom, nem gondoltam meg magam - jelentettem. Sesshomaru mell�m l�pett,
�s eln�zett a lenyugv� nap ir�ny�ba.
- �rtettem - felelte. - Bajod fog esni. �gy is megt�mad - mondta.
- Nem, nem fog. Mindj�rt lenyugszik a Nap, �s felkel a Hold, �n pedig �j
er�re kapok. B�rkit legy�z�k, mert hatalmam friss lesz �s �ri�si - figyeltem az
alkonyi �gre akaszkodott, ritka felh�ket.
- M�gis jobban �r�ln�k neki, ha maradn�l.
�sszevontam a szem�ld�k�m.
- Nem, ez nem igaz.
L�ttam a szemem sark�b�l, ahogy fel�m fordul. �n is arra n�ztem: pont a nyak�t
tudtam szeml�lni, mert j�val magasabb volt n�lam. Az�rt felvetettem a szemem,
hogy tekintet�nk egybe kapcsol�dhasson. �reztem, ahogy l�ngol az arcom, elkaptam
a pillant�som, �m � ujj�val �vatosan meg�rintette az �llam, �s felemelte a
fejem. Rettent� k�zel hajolt.
- Maradj - s�gta. A leveg� reszket�n �ramlott be nyitott ajkaim k�z�tt. �s
egyszeriben csak�
- Sesshomaru nagy�r! - recsegte Jaken valahonnan a k�zelb�l. Elh�z�dtam a
kutyaszellemt�l, �s h�tr�bb is l�ptem. - Sesshomaru nagy�r, Naraku a k�zelben� -
k�zeledett az erd�b�l sietve, �m amint feln�zett, �s l�tta, hogy gazd�ja �k�lbe
szor�tott kezekkel, a m�regt�l szinte fullaszt� energia�ramokkal k�r�lv�ve mered
r�, elakadt a szava.
- Igen, Jaken, m�r j�rt itt - sz�laltam meg.
- Val�ban? - h�pogta a varangy. - �s? Hogy� mik�nt� ?
- Tsukiakari el�ld�zte - felelte Sesshomaru.
- Azaz te - pontos�tottam.
- A te t�mad�sod nyom�n h�tr�lt meg.
- Egy fr�szt - r�ztam meg a fejem. - Csak �pp egy szusszan�snyi leveg�t
nyertem vele, k�l�nben meg �gy felb�sz�tettem, hogy ki tudja, mi lett volna, ha
nem toppansz be! - vetettem ellen.
- Nem, ink�bb arra �bresztette r�, hogy van er�d! Nem mert volna megint olyan
k�zel f�rk�zni hozz�d.
- �, dehogyis nem! Tal�n nem l�ttad, milyen tekintettel meredt r�m!
- Rettegett, Kari, �reztem a szag�n.
- Nem, t�l h�lye ahhoz, hogy rettegjen! Meg akart �lni!
- Akart, de nem lett volna hozz� mersze - �ll�totta t�retlen�l.
- Ha nem avatkozol k�zbe, m�r r�g megd�gl�ttem volna!
- Mondtam, hogy nem hagylak meghalni! - emelte meg a hangj�t.
- Ez annyira eszel�s sz�veg! Mit sz�m�t neked, hogy meghalok-e? - ki�ltottam
magamb�l kikelve. - Nem tudom, mi ez a kulcsos sz�veg, de az biztos, hogy ha nem
a te kezedt�l halok meg, akkor teljesen mindegy!
- Nem! - d�rrent a hangja, olyan er�vel, hogy a k�zeli f�kr�l egyszeriben
felr�ppentek az addig v�gan csicserg� madarak. - Egy�ltal�n nem mindegy!
Flegm�n elh�ztam a sz�m.
- Dehogynem. Teljesen mindegy.
- Azt mondtam, megv�delek - halkult el, �s arca szomor�v� v�lt.
- �n pedig azt, hogy nincs sz�ks�gem senki v�delm�re - emeltem meg egyik
szem�ld�k�m. Sesshomaru k�zelebb l�pett, ruh�ink anyag �ssze�rt.
- Visszautas�tan�l? - k�rdezte, azt�n megr�zta a fej�t. - Azaz
visszautas�tan�d a v�delmem?
M�ly leveg�t vettem, azt�n feln�ztem r�.
- Igen, vissza - feleltem komolyan �s hat�rozottan. Csak a pillanat egy r�pke
m�ve volt, ahogy felemelte a kez�t, �s csapott vele egyet. T�bbm�ternyit
rep�ltem, �s nehezen k�sz�l�dtam fel.
- Naraku csap�sai enn�l j�val er�sebbek - mondta fenyeget�en.
- Nem �rdekel - k�ptem egy adagnyi v�rt, azt�n megr�ztam a fejem, �s
fel�lltam. - Van er�m.
El�h�zta egyik kardj�t.
- Van, de mire el�g? - emelte fel �ll�t, azt�n kardj�t a magasba emelte, �s
les�jtott vele. Arr�bb sz�kkentem, k�vetkez� csap�s�t ez�stp�lc�mmal v�dtem,
v�laszk�nt megpr�b�ltam gyomron r�gni, de t�l gyors volt, m�ris a h�tam m�g�l
csapott a tark�mra. Egy pillanatra megt�ntorodtam, azt�n a magasba emelkedtem,
kezemet fel� tartottam.
- Krist�ly Holdf�ny! - sikoltottam, a k�zben est�v� sz�rk�lt alkonyon
f�nyd�rdak�nt hatolt �t t�mad�som. Sesshomaru kiker�lte, fel�m rep�lt, gyorsan
�s k�nnyen, f�lrep�rd�ltem, majd kezemmel nyak�ba kapaszkodtam, m�sik kezem
karmos ujjait mellkas�ba v�jtam, hogy felny�g�tt. A magasban lebegt�nk, n�la
kard, n�lam �. - Nincs sok h�ja, hogy halott l�gy�
- Rendben - b�lintott beleegyez�en. Eleresztettem, mire kiss� tal�n zuhanva
f�ldet �rt, l�tszott, hogy mellkas�n v�rcseppek vir�tanak.
Leereszkedtem mell�, jobbommal az �ltalam okozott sebhez �rve. Inger�lten
h�z�dott volna el, de nem eresztettem, am�g seb�nek h�lt helye maradt. Szel�den
t�rte, ahogy m�g ezut�n sem v�lasztottam el test�t�l kezemet, kardj�t a f�ldre
ejtette, �s �tkarolt.
Biztons�got keresve b�jtam k�zelebb hozz�, arcomat mellkas�ra szor�tva. �reztem
sz�v�nek ver�s�t, teste meleg�t, minden l�legzet�t� �s lassan teljes s�t�ts�g
ereszkedett r�nk, csak a Hold ragyogott, mely teljes arc�t mutatta fel�nk.
� t�rte meg a pillanatot, elh�z�dott t�lem, �s rekedt, suttog�s hangon sz�lalt
meg:
- Tal�n ideje lenne lepihenned� m�g nem vagy teljesen eg�szs�ges.
- Nekem ilyenkor a legjobb gy�gy�r a Hold f�nye.
Arc�n apr� f�lmosoly jelent meg.
- Teh�t kint �jszak�zol - �llap�totta meg.
- Val�ban - b�lintottam.
- Ebben az esetben Jaken� a h�z - vonta meg a v�ll�t. Eleresztett, pr�mj�t a
f�ldre ter�tette, karjaiba vett, �s finoman lefektetett. Leoldotta mag�r�l
kardjait, s�lyos v�rtj�t a f�re fektette. K�nny� mozdulattal leheveredett
mell�m, karjait tark�ja al� fonta, m�lyet s�hajtott, �s lehunyta szemeit. �n is
a h�tamon fek�dtem, jobb karom keresztben fek�dt a mellkasomon, balom
oldalamn�l. A Holdat n�ztem, amint felett�nk ragyogott. Szikr�z� f�nye ez�st
leplet vont a f�k �gaira, val�tlannak, �lomszer�nek t�nt minden. Mintha az
�jszaka val�ra v�lthatn� rejtett v�gyainkat, teljes�ten� titkos k�v�ns�gainkat.
Igen, az �jszaka teremtm�nye voltam, �s ilyenkor �reztem magam a legjobban.
- Egy holdszellem, aki egy�ttal a Kulcs �rz�je, nah�t - merengett el
Sesshomaru, azt�n szeme sark�b�l r�m pillantott.
- Igen, ez lenne az �n r�vid jellemz�sem - fordultam kiss� fel�. - Te pedig a
kutyaszellem, aki minden�ron a korcs �ccse bund�j�ra p�ly�zik.
- �s akinek van egy f�raszt� szolg�ja� - tette hozz�, mire elnevettem magam,
�s az � arc�n is megjelent egy f�lmosoly. - B�r m�g mindig jobban j�rtam
Jakennel, mint Inu Yasha Myog�val.
- Az m�r biztos - helyeseltem. - Jaken arra vett r� t�ged, hogy ne �lj meg�
Myoga meg arra Inu Yash�t, hogy igen.
Sesshomaru szem�ld�ke megemelkedett, azt�n teljes test�vel fel�m fordult.
- Hogy mi? Inu Yasha meg akart �lni?
- Csak egy kicsit� - vontam meg a v�llam.
- Mi�rt? - arca aggodalmat t�kr�z�tt, nem tudtam eld�nteni, hogy esetleges
testi s�relmeim, vagy net�n az ok milyens�ge miatt.
- Naraku miatt - h�ztam el a sz�m. - Eg�sz �letemen kereszt�l k�s�rteni fog�
- s�t�ttem le a tekintetem.
Hallottam halk s�haj�t, s ahogy ism�t felpillantottam r�, nyugodt szemeit, �s
bizalmasan felfel� g�rb�l� ajk�t l�ttam. Sz�j�t sz�l�sra nyitotta, azt�n
becsukta, arca elkomorult, fel�lt, �s szemeit r�snyire sz�k�tette.
- Valaki k�zeledik - jelentette, egyik kardj�t felvette a f�ldr�l. - Menj be
a h�zba - utas�tott.
- Egy fr�szt - sz�kkentem talpra.
- Tsukiakari� - hangja morg�sba ment �t, �s meglehet�sen fenyeget�en b�mult
r�m.
- Ugyan m�r, Sesshomaru! - nyafogtam. - Ez nem Naraku, �n pedig b�rmi m�ssal
elb�nok - v�gtam ki b�szk�n, �s tal�n enyh�n nagyzolva.
- Aha - b�logatott g�nyosan. - P�ld�ul velem is, ugyeb�r�
- Az nem sz�m�t - biggyesztettem le az ajkam. - Te csak �gy rajtam �t�tt�l,
nem volt szab�lyos egy fa m�g�l t�madnod, amikor m�g fel sem keltem eg�szen!
- Csitulj - �rintette ujj�t az ajkamhoz, �s kiss� tal�n tov�bb id�z�tt ott a
kellet�n�l. Megfogtam a csukl�j�t, �s eltoltam az arcomt�l. Beleszimatoltam a
leveg�be.
- Nah�t! - ragyogott fel az arcom.
- Mi az? - k�rdezte Sesshomaru. L�that�lag nem zavarta, hogy m�g mindig a
kezemben tartom kez�t. Az�rt ink�bb elengedtem. - Nagyon gyorsan k�zeledik�
- Ha hagyn�d� - kezdtem bele, de maga m�g� l�k�tt, s kardj�t kivonta.
- Nyugodj - morrant r�m, mire egyszeriben f�nyk�nt villant peng�je, ahogy
lecsapott vele a bokorb�l el�s�v�t� valamire. Az utols� pillanatban r�ntottam
vissza kimon�j�n�l fogva, d�h�dt pillant�st l�vellt fel�m, �m m�r fordult is a
cs�vak�nt sz�guld� ellenf�l fel�, �s puszta k�zzel esett volna neki. K�z�j�k
ugrottam, szembe a t�mad�val, Sesshomarut h�trany�jtott kezemmel tartottam
vissza.
- �llj! - ki�ltottam, mire a k�t fenyeget� tekintet� d�mon megtorpant, a
csendet fenyeget� morg�suk �s szuszog�suk t�lt�tte meg.
- Tsukiakari! - sz�laltak meg egyszerre, Sesshomaru hangja m�rges volt �s
agg�d�, �m a velem szemben �lldog�l� egy�n ink�bb csod�lkoz�, k�rd� hangs�llyal
sz�l�tott.
- Szia, Kouga! - l�ptem oda kedvenc farkasomhoz, � pedig d�bbenten t�rte
�lel�semet, azt�n valahogy csak �tkarolt.
- Mi folyik itt? - hallatszott a kutyaszellem becsm�rl� hangja.
Megfordultam, Koug�t magam mell� h�ztam.
- Sesshomaru, � Kouga - jelentettem b�szk�n. Mindketten k�v�ncsi
pillant�sokkal m�regett�k egym�st, azt�n a kutya sz�lalt meg.
- Nem azt k�rdeztem, hogy ki �, hanem hogy mi folyik itt - mondta k�z�mb�s
hangon. �jra olyan volt, mint a kezdetekkor. Lehet, hogy minden idegennel ilyen?
Csak nekem ny�lt volna meg? Nem, lehetetlen.
- Karinak szerte�gaz� rokons�ga van - v�gta ki mellettem a farkas.
- Igen. Kouga az ap�m� azaz any�m f�rj�nek a csal�dj�hoz tartozik, m�sod-
vagy harmadfokon, azt hiszem - vontam �ssze a szem�ld�k�m, mire heves
b�logat�sba kezdett.
Sesshomaru biccentett.
- �s mit keresel itt, farkas Kouga?
- Narakut - felelte nyugodtan, tudva imm�r, hogy semmi f�lnival�ja nincs a
kuty�t�l. Fark�t id�nk�nt meg-meglengette. - A szaga ide vezetett� - mintha
elgondolkodott volna, �s egyszeriben a nyakamn�l kezdett szagl�szni.

***