Megr�ztam a
fejem, �s k�zelebb l�ptem Sesshomaruhoz. Kouga ajkai enyh�n sz�tny�ltak, mintha
nagyon er�sen t�prengett volna, �s k�zben r�snyire sz�k�lt tekintettel
m�regetett. - Rajtad nagyon er�sen l�ktet a b�ze - mondta.
- Val�sz�n�leg k�t fojtogat�s k�z�tt arra is volt ideje, hogy r�m tapassza
valahogy - feleltem vigyorogva, mire Sesshomaru lehajtotta a fej�t, �s � is
mosolygott.
- � - jegyezte meg halkan Kouga. - �s most merre van?
- Elt�nt, mikor Sesshomaru megjelent a sz�nen.
- De� - v�gott volna k�zbe a kutya, visszat�rve kor�bbi vit�nkhoz, de cs�p�re
tettem a kezem.
- Na - suttogtam fenyeget�n.
- Nem tudj�tok, milyen ir�nyba? - k�rdezte a farkas, mintha �szre sem vette
volna apr� civakod�sunkat.
- �szak - felelte t�m�ren Sesshomaru. - Azaz most nem l�ttam, de m�s ir�nyba
m�g soha nem menek�lt. Val�sz�n�leg ez�ttal sem.
- Kouga, ne �ss rajta egyed�l - fogtam meg a v�ll�t komolyan.
- Ugyan m�r, Kari� - csettintett a nyelv�vel.
- Kouga - emeltem meg a hangom.
- Kari, ez a sz�rnyeteg lem�sz�rolta a falk�m tagjait. A testv�reimet�
- T�gy, ahogy akarsz! - csattantam fel. Kouga er�s, de Naraku ellen nem lehet
puszta k�zzel gy�zni. �n m�r csak tudom. Neki is a saj�t b�r�n kereszt�l kell
tapasztalnia.
A farkas oldalra biccentette a fej�t.
- Nyugi - paskolta meg a karomat, azt�n arcon cs�kolt. Sosem csin�lt m�g
ilyet. Mikor egy-k�t �vig a falk�j�val �ltem (akkor m�g nem � volt az alfah�m),
egy �lel�st nem b�rt volna ki. Megv�ltozott, na.
- Vigy�zz magadra, �rted?
- �rtem - vigyorgott, �s m�r indult volna, �m visszafordult, egy pillanatig
nem tudta, hogy besz�ljen-e, vagy sem, �m v�g�l csak megsz�lalt. - Most k�ztetek
van valami? Szeret�k lenn�tek, vagy mifene?
Magam r�sz�r�l azt hiszem, rendesen pirulhattam.
- Ideje menned, agyarka - mondta felelet helyett Sesshomaru, mire Kouga
bev�gott egy mindentud� fintort, azt�n sz�lrohamk�nt viharzott el.
Egy ideig n�m�n b�multunk ut�na, majd a v�llamra tette a kez�t. Fel�
fordultam.
- Farkasok is vannak a csal�dodban? - k�rdezte. Megr�ztam a fejem.
- Nem, nincsenek. De nem akarok a csal�domr�l besz�lni - vontam �ssze a
szem�ld�k�m, �s nagyon nagy figyelmet ford�tottam a botomra, hogy ne kelljen
Sesshomarura n�znem.
- Mi�rt?
- Ha v�laszoln�k, akkor m�r besz�ln�k magunkr�l. Nem akarok - feleltem
komolyan. Egy pillanatig m�g t�relmesen meredt r�m, azt�n elford�totta a fej�t.
- Lassan pirkad, Tsukiakari. Pihenj le, hamarosan indulunk tov�bb - mondta
ridegen, �s v�gigfek�dt a p�zsiton, szem�t m�r le is hunyta. Elh�ztam a sz�m.
- Ilyenkor mi van? - fakadtam ki. - Adtam r� okot, hogy megint �gy viselkedj
velem?
Meg sem mozdult.
- Adt�l r� okot, hogy m�sk�pp viselkedjek? - sz�lalt meg kisv�rtatva.
- Mi? - r�ztam meg a fejem �rtetlen�l.
Sesshomaru fel�lt.
- Mi�rt, hogy kellene viselkednem?
M�r majdnem v�laszoltam, de nem j�tt ki hang a torkomon. Csak �n k�pzeltem
volna k�ptelens�geket abba a jelenetbe a h�z el�tt, az alkony narancsos
f�ny�ben? Ha Jaken nem sz�l k�zbe, akkor sem t�rt�nt volna semmi? Ennyire bolond
lenn�k?
Sesshomarura n�ztem, megr�ztam a fejem, azt�n ott, ahol voltam, j� k�tm�ternyi
t�vols�gban a szellemt�l, a p�zsiton leheveredtem. L�baimat eg�szen felh�ztam,
�tkaroltam magam - nem l�ttam �t, h�ttal voltam neki; nem is b�rtam volna
l�tni.
Igyekeztem elaludni, de k�ptelen voltam r�. Hallottam Sesshomaru egyenletes
szuszog�s�t, esk�dni mertem volna, hogy m�r r�g elnyomta az �lom, de nem akartam
a saj�t szememmel meggy�z�dni r�la. �bren voltam, mikor az els� pacsirta
csicseregni kezdett, �bren voltam, mikor az �j s�t�tje sz�rk�v�, majd naranccs�
�s v�r�ss� v�lt, �bren voltam, mikor a nap megkezdte aznapi h�d�t�s�t, el�zv�n a
Holdat, hogy csak este t�rhessen vissza. Igen, most �jjel telihold lesz - mikor
f�nye a leger�sebb, mindig furcsa dolgok esnek. Vajon ez�ttal is �gy lesz?
- �bredj - mormogta Sesshomaru, hallottam, ahogy mag�ra csatolja v�rtj�t, s
felk�ti kardjait. Frissen ugrottam talpra, sebemnek m�r alig lehetett nyoma;
teljes szellemk�nt gyors gy�gyul�sra voltam �t�lve. Szerencs�re - ezt az utat
legal�bb nem kellett a kutya karjai k�zt t�ltenem.
- Sesshomaru nagy�r, a kast�lyod ki lett csinos�tva - jelentette b�szk�n
Jaken. Felmer�lt bennem a k�rd�s, hogy ezt mikor int�zhette el a kis varangy, de
�gy d�nt�ttem, nem �rdekel k�l�n�sebben.
- Nem �rdekes. Nem megy�nk a kast�lyba.
- Micsoda? - sip�kolt Jaken.
- Akkor hov�? - k�rdeztem nyugodt, csendes hangon.
- Naraku ut�n - felelte.
- Naraku ut�n - ism�teltem. - �s neked mi okod van Naraku ut�n menni?
- A bolondj�t j�ratta velem. Ezt senki sem teheti - mondta r�m komolyan.
- Azaz bossz�t akarsz �llni - �llap�tottam meg. - �s mi lesz Inu Yash�val?
- Miut�n legy�ztem Narakut, r��rek vele foglalkozni.
- Szerintem al�becs�l�d az �cs�det - fontam keresztbe magam el�tt a
karjaimat.
- Szerintem pedig m�r mondtam, hogy nem akarok ezzel foglalkozni. Meg�l�m �s
k�sz.
- Gratul�lok - biccentettem g�nyosan. - �s ha �sszefogn�tok Naraku ellen,
akkor mi lenne?
- Val�sz�n�leg gy�zelmet aratn�nk.
- �s akkor sz�molj m�g velem, Mirokuval, Sangoval, Shippouval, Koug�val is�
meg�lhetn�nk.
- De Kari� - fakadt ki. - A lyukaskez� szerzetesnek csak egy tucat dar�zs
kell, �s hat�stalann� v�lik, a d�monvad�szt nem l�ttam m�g harcolni, de ugyan
mit tehet egy ember l�ny Naraku ellen? A r�kaszellem� m�r megbocs�ss, de
nevetnem kell, a farkasszellem �rhetne valamit, de puszta k�zzel� - nyitva
hagyta a mondatot.
- �s mi van Kagom�val? Ki �? Mi�rt van vel�k? - k�rdeztem.
- Kagome� Kagome valamif�le kiv�lasztott. Ny�llal �s �jjal k�zd, gyenge
fegyver, de� - elmerengett.
- De? - vontam fel a szem�ld�k�m.
- De a vesszejeinek szent ereje van. Egyszer Narakut is megsebezte - mondta.
Enyh�n sz�tny�ltak ajkaim.
- H�ha - b�logattam.
- Igen, de nem megb�zhat� - r�zta meg a fej�t. - T�ls�gosan k�t�dik Inu
Yash�hoz.
- �gy �rted, szereti.
- Igen, �s b�rmikor k�sz lenne mag�t fel�ldozni �rte.
- Ez nem olyan nagy hiba - h�ztam el a sz�m. Sesshomaru �sszevonta a
szem�ld�k�t, egy ideig kutat�an f�rk�szte arcomat, mintha b�rmit kiolvashatna
bel�le. Seg�tettem neki. - �n is k�pes lenn�k magam fel�ldozni m�sok�rt, pedig
m�g ember sem vagyok.
- P�ld�ul?
- Koug��rt. J�gvir�g�rt. Mindenki�rt, aki k�zel �ll hozz�m.
- Rendben, Kari. �llj ki �rt�k. Mentsd meg �ket. �ldozd fel magad, hogy �k
�lhessenek. De k�v�ncsis�gb�l k�rdezd meg magadt�l, hogy vajon erre �k is
k�pesek lenn�nek-e �rted.
M�lyet s�hajtottam.
- Induljunk, Sesshomaru - mondtam, mire mindketten a leveg�be emelkedt�nk.
Kouga m�r messze j�rhatott, m�g a leveg�ben sem dolgozhattuk le k�nnyen nagy
h�tr�nyunkat. Tal�n meg is halhatott m�r az�ta, hogy elv�ltunk egym�st�l.
Hogy min merengtem feh�r felh�pamacsok felett lebegve? Sesshomaru komor
j�slat�n. Teljes m�rt�kig biztos voltam benne, hogy J�gvir�g b�rmit megtenne
�rtem. Van olyan �r�lt, mint �n, egy magasztos cselekedet�rt, az�rt, hogy �n
�lhessek, eldobn� mag�t�l �let�t. Ismerem, id�tlen id�k �ta, � az egyetlen, akit
igaz t�rsamnak hihetek.
Kouga? Nem val�sz�n�. Ha vesz�lyben l�tna, r�rontana tal�n Narakura, de nem
miattam, a saj�t bossz�ja �ltetn�. S�t, lehet, megv�rn�, hogy v�gezzen velem,
hogy azt�n tiszta k�zdelemben gy�zhesse le.
�s v�g�l� igen, Sesshomaru. R� gondoltam harmadikk�nt. De hogy � fel�ldozn�
mag�t �rtem? Teljess�ggel ki van z�rva.
- Meglep�en hallgatag vagy - jegyezte meg halkan.
- Nem tudom, mib�l k�vetkeztett�l arra, hogy sz�sz�ty�r lenn�k - feleltem. -
N�zz csak le!
- Igen, l�ttam m�r - mondta, ahogy a f�k �gain sz�kell� Inu Yash�ra n�zett,
aki mellett Kirara h�t�n Miroku �s Sango kapaszkodott, mellett�k pedig� igen,
J�gvir�g is ott v�gtatott, szelek sz�rny�n, h�t�n Kagom�val �s Shippouval. Ahogy
jobban megn�ztem, a sz�re csapzott volt, �s mintha sebek is tark�tott�k volna.
- Mi baj? - k�rdezte Sesshomaru.
- A� a t�rsam� - kezdtem neh�zkesen. Minek tett�k ki ezek szerencs�tlent? �n
ak�rmilyen csat�t is j�rtam meg vele, sosem volt ilyen ramaty �llapotban.
- A l�d�mon? - b�k�tt r�.
- Igen. Teljesen� teljesen elhagyta mag�t.
- �k ilyenek. Eg�sz �let�kben egy szem�lyhez k�t�dnek. Felel�tlens�g volt
mag�ra hagynod - fedett meg.
- Nem hagytam volna felel�tlen�l mag�ra, ha nem sebes�tesz meg, illetve
rabolsz el - v�gtam vissza m�rgesen.
Egy f�l pillanatra csendben maradt, azt�n el�re n�zett, �s arca eltorzult�
tal�n az undort�l.
- N�zd!
Felpillantottam, �s a d�li napvil�got els�t�t�t� felh�t, f�rtelmes k�d�t,
gennyes f�st�t l�ttam magam el�tt. Alant pedig� odalenn�
- �, nem� - ny�gtem fel.
- Mi lelt?
- Az a falu� az a falu� - dadogtam rem�nyvesztetten �s k�ts�gbeesve.
- Mi van vele?
Elgy�t�rt arccal tekinthettem r�.
- Ez a sz�l�falum�
Sesshomaru hunyorgott.
- M�r csak a romjai. Sajn�lom - pislogott.
- Nem, nem - r�ztam meg a fejem. - M�r j� nyolcvan �ve megsemmis�lt. Akkor
indultam el mag�nyos utamra, aznap, mikor�
Elcsuklott a hangom.
- Mikor?
Sesshomarura n�ztem.
- Az ap�m farkasszellem, az any�m pedig egy fagyd�mon. Viszont� h�t� ami azt
illeti, az any�mat elcs�b�totta egy �jszellem, tal�n az egyetlen, amelyik a
vil�gon l�tezik. Nem az ap�m l�nya vagyok, �s amikor ezt megtudta, d�h�ben
lerombolta a falut, any�mat pedig ki� kiv�gezte - suttogtam. - Azt�n pedig
belevetette mag�t a l�ngol� falu t�znyelveibe.
- Teh�t otthon �s csal�d n�lk�l maradt�l - �llap�totta meg semleges hangon a
kutya.
- Igen - b�lintottam.
- Annak ellen�re, hogy nem vagy farkas, Kouga el�g sz�v�lyesen viselkedik
veled.
- Mert ap�m engem nem gy�l�lt. Elfogadtatott a falk�j�val, melynek akkor m�r
Kouga is tagja volt.
- Milyen sz�p t�rt�nete van minden egyes szellemfam�li�nak� - merengett el
Jaken. - Intrika, f�lt�kenys�g�
- Hallgass, Jaken - utas�totta Sesshomaru. - Naraku ismerte ezt a
t�rt�netet?
- Nem - r�ztam meg a fejem. - Ezt soha senkinek nem mes�ltem el� eddig -
vontam �ssze a szem�ld�k�m. Hopp�.
- Pedig szerintem a helysz�n a te kedved�rt ez� - r�m pillantott. - Kari, ez
lesz a v�gj�tszma. Ma el fog d�lni - mondta komolyan, s lassan be�rt�nk a gonosz
felh� b�vk�r�be, a leveg� m�rges f�st�kkel volt teli.
- Tudom, Sesshomaru, tudom - h�ztam el a sz�m. - �s f�lek, hogy nem lesz
tetszet�s a v�ge� �, ne! - ki�ltottam fel, ahogy odalenn f�nyt l�ttam villanni,
majd elmos�dott foltot, azt�n �jabb villan�st� majd egy pillanatnyi holt
pillanat, �s felismertem az arcokat. - Az Kouga! Sebes�lt� �rzem a v�re szag�t!
- Ott pedig Naraku - b�k�tt le a kutya. Nagyon k�zel j�rtunk, alattunk nem
messze Inu Yasha �s csapata k�zeledett v�szes sebess�ggel.
- �s azok kik?
- Az egyik�k Kagura, a sz�lboszork�ny - mondta Sesshomaru �rezhet� undorral a
hangj�ban. - A m�sik pedig Kanna, maga a megtestes�lt �ress�g.
- �s� kinek az oldal�n �llnak? - k�rdeztem, �m amint a Kagur�nak nevezett
l�ny legyez�j�t meglengetve er�s t�mad�st ir�ny�tott a farkas fel�, r�j�ttem.
- �k Naraku inkarn�ci�i.
- Inkarn�ci�k? - �rtetlenkedtem.
- Azok - biccentett, azt�n messzire l�k�tt. - Vigy�zz!
F�nyes sarl�k h�ztak el mellett�nk, a sz�lboszork�ny mosolyogva n�zett fel�nk.
Pontosabban mosolyogva guszt�lta Sesshomarut.
- Akkor� csat�ra fel! - reccsentettem meg a nyakam, azt�n botomat magam el�
tartva, vad sz�guld�ssal l�dultam el�re.
Velem egyid�ben ord�totta el mag�t Inu Yasha, magasba emelve kardj�t, a
Tessaig�t, �s vele egy�tt Miroku �s Sango indultak vad rohamra, a macskaszellem
pedig Kagom�t vitte a h�t�n.
Naraku el�gedett mosollyal az arc�n pillantott fel r�m, azt�n kez�vel intett a
folyamatosan t�mad� Kagur�nak, ki erre �sszecsapta legyez�j�t, �s v�rakoz�an
cs�p�re tette kez�t.
Kouga el� �rkeztem meg, Inu Yasha csapat�val egyszerre, majd egy pillanaton
bel�l Sesshomaru is mellett�nk �llt.
- Te? - sziszegte Inu Yasha idegesen. - Nincs id�m veled foglalkozni! -
ord�tott a b�tyj�ra.
- Csitulj - intette csendre Sesshomaru. - Naraku most el�r�bb �ll a list�n,
mint te, �cs�m.
- Helyes - biccentettem. - Egy pillanatra felejts�tek el az ellenszenveteket
- javasoltam, azt�n Kouga fel� fordultam, �s legnagyobb meglepet�semre m�r m�s
kezdte �polni. - Kagome? - �tk�ztem meg. - Ti� ismeritek egym�st?
- Mi�rt, tal�n ti is? - d�bbent meg Kagome.
- Kari a� Kari a� - ny�sz�r�gte Kouga.
- A rokona vagyok. Mondhatni - vontam meg a v�llam.
- Ӆ - jegyezte meg a l�ny. - �s te j�l vagy?
�pp v�laszoltam volna, �m az az olyannyira ismert hang t�r�tett magamhoz.
- El�g a b�jcsevelyb�l - mondta m�zes hangj�n Naraku, �s v�gigpillantott
rajtunk. Elismerem, csinos egyes�let vagyunk: Sesshomaru �s Inu Yasha, a
kutyaszellemek, Kirara �s Kouga, a macska- illetve farkasszellem, Miroku �s
Sango, a szerzetes �s a d�monvad�sz, Kagome, a t�voli vil�gb�l �rkezett l�ny,
Jaken �s Myoga, jelen pillanatban, igaz, egyik�ket sem l�tom, Shippou �s a
szeretett J�gvir�g, a r�ka- �s a l�d�mon, valamint j�magam, a Kulcs �rz�je, a
holdszellem. - Ak�rhogy is� sz�pen �sszegy�ltetek.
- J� sok ellens�get szerezt�l magadnak, Naraku - k�pte fel� Inu Yasha.
Naraku megvet�en elvigyorodott.
- De sajn�latra m�lt�an, ma mindannyi�tokra hal�l v�r - jelentette be
kegyesen.
- Nem vagy el�g er�s, Naraku, m�g a csatl�saiddal sem. Nem b�rhatsz el
vel�nk, magad is tudod. J�jj, halj meg becs�lettel - mondtam, mire felkacagott,
fekete haj�ba belekapott a sz�l.
- �, Tsuki� t�vedsz, mint m�r oly sokszor t�vedt�l �leted sor�n. N�zd - emelt
fel egy apr� gy�ngy�t, melynek a sz�ne pillanatr�l pillanatra v�ltozott, mintha
�r�k h�bor� d�lna benne.
- Mi ez? Miben befoly�solhat ez b�rmit is? - vontam �ssze a szem�ld�k�m.
- Az �kk�! H�t �sszegy�jt�tte a szil�nkokat! - s�padt el mellettem Inu
Yasha.
- N�zz�tek! N�ha mintha v�r�s lenne - jegyezte meg Kouga.
- Az �kk� tisztas�g�n lassan fel�lkerekedik Naraku romlotts�ga! - �llap�totta
meg Miroku. Tov�bbra sem �rtettem, mir�l van sz�, de sebaj.
- Ugyan szerzetes� romlotts�got emlegetsz, amikor a hatalom sz�ntiszta
megnyilv�nul�sa �ll el�tted! - kacagott �, lil�s k�dbe burkol�zva, r�szleteiben,
mozdulataiban, besz�d�ben sem eml�keztetve arra, aki�rt egykor egy vil�got
feladtam volna. �lt�z�ke nemesnek t�nt, �s finom selyemb�l volt sz�ve, mintha
Jap�n legjobb mesterei k�sz�tett�k volna. Mozdulatai nem �rulkodtak imm�r semmi
hat�rozatlans�gr�l �s �vatoss�gr�l, mint egykoron, az indulat mellett valami
f�lelmetes er� sug�rzott bel�le. �s a besz�de� nem t�vedtem. A besz�de
ugyanolyan, mint akkor volt. Beh�zelg�, ny�jas, szirupos. De m�g akkoriban a
gy�ny�rt aj�nlotta hangja, addig most ilyen kedvesen tudn� �tv�gni b�rki tork�t.

- Nem, Naraku. A hatalom, az er� a v�redben kell, hogy legyen. A te hatalmad
viszont nem a ti�d - mondta Sesshomaru. - Csak azoknak a szellemeknek
k�sz�nheted, akiknek a v�redet aj�nlottad. �m az eszedbe sem jut, hogy mi
t�rt�nhet veled, ha a szellemeid m�r nem �rik be a v�reddel.
Meglepetten n�ztem a kuty�ra. Amit mondott� a szavai b�lcsek voltak, b�r
val�sz�n�leg hasztalanok.
- Sesshomaru� - hallottam magam mellett Inu Yasha hasonl� d�bbenet�t.
Narakura n�ztem: m�g mindig mosolygott, de ez m�r minden volt, csak nem
�szinte, arca megfesz�lt, ahogy �sszeszor�totta a fogait.
- Ak�rhogy is, most el kell szenvedned m�lt� b�ntet�sedet - z�rta le Miroku.
- �r�k k�rhozat lesz a sorsod - folytatta Sango.
- B�nh�dni fogsz azok miatt, akik neked k�sz�nhett�k hal�lukat - morogta
Kouga.
- Mert az � t�z�k �g benn�nk is! - ki�ltotta Shippou.
- Hal�l r�d - mondta komolyan Inu Yasha, mire Naraku kacagni kezdett. Fej�t
h�travetve nevetett, val�sz�n�leg elsz�nt alakulatunkon, kisebb es�llyel saj�t
kegyetlen j�v�j�n. Azt�n elkomolyodott, v�gigm�rt minket, majd �gy sz�lt
Kagur�hoz �s Kann�hoz:
- Induljatok.
Kagura felsikoltott, �s el�rend�lt.
- S�rk�nyt�nc! - ki�ltotta, majd meglibbentette legyez�j�t, mire k�r�l�tt�nk
t�ncol� forgatagok j�ttek l�tre, szikladarabokat has�tva ki a szikes talajb�l,
megkavarva a gonosz felh�t. A port�l alig lehetett l�tni valamit, a leveg�be
emelkedtem, onnan n�ztem k�r�l.
B�r ne tettem volna!
Sz�z meg sz�z szellem �s lid�rc k�zeledett, hihetetlen sebess�ggel, ki tudja,
honnan. Lepillantottam - Kouga m�r par�zs csat�ba is elegyedett Kagur�val, a
t�bbiek m�g egyel�re a forg�szelekkel k�szk�dtek, egyed�l Sesshomaru �llt ott
mag�nyosan �s b�szk�n, mint egy nemes k�szobor -, azt�n el�relend�ltem, szemben
a szellemekkel, a sz�l f�ty�lt a f�lembe. A szellemek izz�, gusztustalan
kavalk�dja fel� tartottam a kezemet, �s elord�tottam magam:
- Hold gyilkos �rv�nye! - vak�t�, n�gy�g� spir�l indult �tj�ra, mely egy
hatalmas csap�ss� egyes�lt, berobbanva a szellemek k�z� vagy h�szat
megsemmis�tve. �m a t�bbiek c�ltudatosan ker�ltek egyre k�zelebb, �s lassacsk�n
gy�r�j�kbe olvadtam. A t�bbs�g r�lam tudom�st sem v�ve csapott le az odalent
k�szk�d�kre, n�h�nyuk azonban jobbnak l�tta a velem val� k�zelharcot, egyik�k
farka ostork�nt csapott meg, �s csavarodott a karomra.
�t k�zelebb r�ntottam, majd valahol a szeme �s a sz�ja k�z�tt �k�llel
eltal�ltam, enyh�l� szor�t�s�b�l k�nnyen lehetett szabadulni. Megp�rd�lve �t
k�l�nb�z� szellem n�zett velem farkasszemet, a Hold j�gsugar�t seg�ts�g�l h�vva
k�ldtem fagyos hull�ikat a m�lybe, majd magam is a f�ld fel� k�zeledtem, l�v�n a
t�bbieknek tal�n sz�ks�g�k lehet a seg�ts�gemre.
Ahogy egy nagyobb sz�lviharon �tj�ttem, Sango bumer�ngja robogott el a f�lem
mellett, a l�ny mintha fel�m ki�ltott volna egy �bocsi�-t, de nem volt id�m r�
felelni, mert a tark�mat eszm�letlen csap�s �rte. Enyh�n becsap�d�s-szer�en
�rtem f�ldet, hason fek�dtem a t�rmel�kes, n�hol m�r v�res talajon. Felnyomtam
magam, megr�ztam a fejem. �rny�k vet�lt testem k�r�, kiss� dermedve fordultam
h�tra, de mire szembes�ltem volna leend� ellenfelemmel, m�r egy kard �ltal kett�
lett has�tva, s darabjaira hullott. Sesshomaru �llt mellettem.
- Legyen �ldott a kardod, Sesshomaru! - hebegtem, azt�n talpra sz�kkentem.
- Val�ban j� penge a Toukijin - biccentett.
- Sesshomaru! - sikoltottam fel, majd leter�tettem a szellemet,
�sszeszor�tott fogakkal foh�szkodtam valami megnevezhetetlen istens�gnek, hogy
az�rt a fel�nk k�zeled� f�reg t�rnyi fogai ne az �n h�tamba �lljanak, hanem
keressenek maguknak helyet ink�bb a szikes talajon. M�g�l�nk becsap�d�s ork�nja
robbant, t�rmel�kek �s h�scafatok zuhantak r�m, v�gig a gerincem ment�n.
Elhajoltam Sesshomarut�l, b�r tekintve, hogy m�g �gy is rajta fek�dtem, ez egy
semmis mozdulattal �rt fel.
- A csata k�zep�n ink�bb ne �lljunk le t�rsalogni, nagyuram - mondtam neki,
�s lek�sz�l�dtam r�la. Seg�t� jobbomat ny�jtottam fel�, gondolv�n, �gy sem
fogadja el, legnagyobb meglepet�semre azonban belekapaszkodott, s egy eleg�ns
mozdulattal fel�llt.
- �l�nk, nem? - felelte k�nnyed�n, azt�n a magasba sz�kkent. Bamb�n b�multam
ut�na, s csak az t�r�tett magamhoz, mikor valami felhas�totta a felkaromat, s
k�r�l�ttem felszaggatta a szikes talajt.
Megfordultam, s Kagur�t l�ttam magammal szemben.
- Ӆ a sz�lboszork�ny - �llap�tottam meg g�nyos mosollyal.
- Nocsak� egy holdszellem - felelt hasonl� kelletlens�ggel. - A Kulcs �rz�je,
ugyeb�r.
- Ugyeb�r - biccentettem. - S egy�ttal a v�gzeted, Kagura - hajoltam meg
enyh�n, azt�n a leveg�be emelkedtem. �reztem, most j�tt el az ideje, hogy
megmutassam val�di er�met.
Testem megny�lt: nem t�lzottan; alig 170 centis magass�gom k�tm�teresre
h�z�dott, tagjaim meghosszabbodtak, hajam egyszer�en �rv�nyk�nt kezdett
kavarogni. Nem volt itt a Hold, hogy seg�tsen� viszont el�z� �jjel gy�jt�ttem
bel�le annyi er�t, hogy imm�r a magam l�b�n is meg�lljak. B�r�m megtelt f�nnyel,
ragyogtam, a ruha lem�llott r�lam, csup�n cs�p�m�n �s mellkasomon maradt bel�le,
hajam viszont j�t�kony fed�lk�nt �szta k�rbe testemet.
- Nah�t - h�zta el a sz�j�t lekicsinyl�en Kagura, ami nagyon hat�sos lett
volna, ha k�zben nem remeg a hangja. Megemelte legyez�j�t, s felki�ltott. -
Penget�nc!
Vak�t� f�ny� sarl�k indultak �tjukra, k�nnyed�n h�z�dtam el�l�k f�lre, s egy
l�gy f�lmosollyal jutalmaztam a pr�b�lkoz�s�t. Kezemmel egy k�rt �rtam le magam
el� a leveg�be, melynek nyom�n izz� f�nykarika lebegett el�ttem, megfogtam, mire
ez�st�s d�rd�v� alakult.
- Krist�lyszurony! - indult el kezemb�l, m�g a leveg�ben megsokszorozta
�nmag�t, hogy azt�n tombol� vihark�nt csapjon le a sz�lboszork�nyra. Kagura
szemei nagyra ny�ltak, s k�ts�gbeesve h�z�dott legyez�je m�g�, �m az egyik d�rda
loccsanva csap�dott a l�b�ba.
Szikr�z� tekintettel meredt r�m, �m �reztem, nem tarthatok sz�netet, k�l�nben
rajtavesztek.
- Hold j�gsugara! - ki�ltottam, s sebesen rep�ltem fel�, kezemet
meglend�tettem, �m csap�somat hat�stalan�totta legyez�j�nek egy suhint�s�val, s
m�ris ellent�mad�sba ment �t, s�rk�nyt�ncot ki�ltva ker�ltem egyszerre tucatnyi
forg�sz�l karnev�lj�nak k�zep�re.
Magamban elmormoltam p�r sz�t, karjaimat a magasban �rintettem �ssze, s forogni
kezdtem, sz�momra �gy t�nt, mintha egy helyben �lln�k, �m az �ltalam felkavart
�rv�nyek a Hold erej�nek seg�ts�g�vel megsz�ntett�k a sz�lboszork�ny
fuvallatait.
Ism�t farkasszemet n�zt�nk, mindkett�nk a k�vetkez� l�p�sen agyalt, mikor
rem�nyvesztett sikoly borzolta v�gig a kietlen ez�ttal s�r� sokas�g�t.
- Miroku - suttogtam, azt�n felemelkedtem, s kutat� tekintettel vizslattam a
lenti z�rzavart, f�l f�llel hallva csak, ahogy a sz�lboszork�ny a nevemet
�tkozza, �s gy�v�nak meg miegy�bnek titul�l. - T�relem, Kagura - mondtam halkan,
tal�n ink�bb csak magamnak. - T�ged is el�r m�g a v�g.
�szrevettem Sangot: �pp heves p�rbajba keveredett egy j�indulattal m�g
emberszer�nek nevezhet� d�monnal. Ha m�r �pp arra j�rtam, egy k�nnyed
mozdulattal felhas�tottam az oldal�t, �gy a l�ny k�nnyed�n v�gzett vele.
- Sango, Miroku vesz�lyben van! - fordultam m�g meg, de ezt tal�n nem kellett
volna, l�v�n �gy alig tudtam meg�llni egy el�ttem tornyosul�, b�h�mnagy f�reg
el�tt. Kit�totta pof�j�t, mire sz�j�b�l zizeg� rovarok sz�zai tolultak el�.
- Hold gyilkos �rv�nye! - sz�ltam, mire a rovarszer� l�nyek darabjaikban
hullottak a f�ldre. Sietve a l�ny pof�j�hoz emelkedtem, majd undoromat legy�zve
a szeme k�rny�k�re nyomtam karmaimat, hogy azt�n a Hold j�gsugara dermessze meg
a l�ny test�t.
�gy hagytam lefagyva, s m�r sz�lltam is tov�bb, �m hallottam, ahogy Sango
Csontt�r�t ki�lt, azt�n roppan�s, majd a f�reg darabjaira hullott sz�t.
Azt�n egyszeriben megpillantottam Mirokut: egy t�zd�mon el�tt fek�dt, karja
valami rettent� furcsa sz�gben hajlott el, arc�n a k�n t�kr�z�d�tt.
- Csontt�r�! - sikoltotta m�g�lem Sango, bumer�ngja megl�dult, s element�ris
er�vel szelte a leveg�t, �m ahogy a t�zd�mon test�hez �rt, nagy l�ngra lobbanva
�gett hamuv�. - Miroku� - ny�gte k�ts�gbeesve Sango.
- Vidd el innen - utas�tottam. - A d�mon az eny�m.
- De� - tiltakozott volna.
- Csin�ld! - csattantam fel, azt�n fejemet felvetve n�ztem szembe a t�z
megtestes�l�s�vel. Test�t mintha par�zs alkotta volna, bel�lr�l pedig �r�k l�ng
�gette. - Nem sz�nalmas, hogy egy szerzetessel ilyen sok�ig birk�zol, minden
szikra ura? - sz�ltam hozz�.
- Az a sz�nalmas, hogy szellem a szellemmel egy egyszer� ember �lete miatt
k�zdene - felelte, hangja mintha egy robban� l�ngoszlop lett volna.
- Ezt �gy �rtsem, hogy megtagadod a k�zdelmet? - biccentettem oldalra a
fejem, mire arc�n sz�les vigyor ter�lt sz�t.
- Hogy megtagadni? Hm� - mintha kuncogott volna. - Ugyan, holdszellem. Egy
ilyen korcs legy�z�se nekem semmibe sem ker�l.
- K�rlek - vontam meg a v�llam. - De miel�tt belekezden�nk, ne feledd, hogy
bennem egy fagyd�mon �s egy �jszellem v�re folyik. Korcs-mivoltom pedig ink�bb
el�ny, mintsem gyenges�g - mondtam mosolyogva, �s a szemem sark�b�l l�ttam, hogy
Sango m�r el�g messzire elcipelte Mirokut.
- T�l sokra tartod magad, holdszellem. T�l sokra. Ez lesz majd a veszted.
- Tal�n igen - h�ztam �ssze a szem�ld�k�m. - De ez nem most fog
bek�vetkezni.
Erre csak felmorrant, azt�n nekem rontott. Val�ban er�s volt �s gyors,
t�zsarl�kat l�vellt fel�m, alig tudtam elhajolni, egyik peng�je megp�rk�lte a
hajam v�g�t. T�mad�sa heves z�pork�nt �rt, jobbr�l balr�l k�ldte fel�m a
csap�sokat, f�radhatatlanul �s meg�ll�thatatlanul nyomult el�re, �n pedig csak
szerencs�tlen �ldozatk�nt h�tr�ltam, eg�szen addig, am�g jobb �kl�vel arcon nem
�t�tt. Rep�ltem - hosszan �s nem sz�vesen, f�ldet �r�sem kor�ntsem volt
kellemes, arcom �gett ott, ahol eltal�lt. Felt�p�szkodtam, de m�g magamhoz t�rni
sem volt id�m, m�ris �jra el�ttem volt, �s egyre-m�sra eresztette r�m csap�sait.
Megint eltal�lt, ez�ttal gyomron csapott, �jra a f�ldre ker�ltem, de ez�ttal egy
hatalmas ugr�ssal mellettem termet, karmait megfesz�tve k�v�nt a f�ldh�z
szegezni. K�nomban ez�stbotom v�g�t d�ftem mellkas�ba. Teste megremegett,
t�ntorogva h�tr�lt el t�lem, majd egyszeriben semmiv� v�lt.
D�bbenten n�ztem fel: Kouga �llt felettem, b�szk�n �s el�gedetten.
- �dv, rokon - mosolygott, azt�n enyh�n r�m�lt arcot v�gott, ahogy fel�lltam.
- H�ha - jegyezte meg. - Teh�t �t tudsz alakulni.
- �t - ismertem el, s arcomhoz �rtem ott, ahol a t�zd�mon �kle �rt.
Felszisszenve h�ztam el a kezem a sebt�l: �reztem, hogy a sz�le megp�rk�l�d�tt,
s azon merengtem, hogy vajon a szellemalakban szerzett s�r�l�seim megmaradnak-e
alap�llapotomban is.
- F�lelmetes - m�rt v�gig Kouga. - Ez igen, Kari.
- K�sz�n�m. A d�mont is - tettem hozz�, azt�n egyszeriben csak elborzadt
Kouga arca, ahogy m�g�m pillantott.
- Inu Yasha! - ord�tott fel, �s f�lrer�ntott. Megfordultam, m�g�ttem a
f�lszellem �llt, kardj�t �jabb csap�sra emelte.
- Nem megmondtam m�r, hogy hagyj engem ezzel a karddal? - fakadtam ki, mire
d�bbenten meredt r�m.
- Tsu� Tsukiakari? - k�rdezte �vatosan.
- Igen, palotapincsi, van itt m�g egyn�h�ny szellem, de l�tom, megvan a
k�pess�ged, hogy mindig a leghelytelenebb d�nt�seket hozd meg azt illet�en, hogy
kikre s�jts le az �tkozott peng�ddel - sziszegte a farkasszellem.
- Engem te csak ne h�vj palotapincsinek, te bolhabusz! - szor�totta �k�lbe a
kez�t Inu Yasha.
- Kit nevezt�l bolhabusznak, tet�t�bor csivava? - morogta Kouga.
- El�g legyen - sz�laltam meg. - Van jobb dolgunk is. Inu Yasha, hol van a
b�ty�d? - k�rdeztem, mire a tekintete szikr�kat sz�rt.
- Te is ideges�teni akarsz? - csattant fel, �m mikor csak komolyan b�multam
r�, megvonta a v�ll�t. - L�ttam nem olyan r�g. Majdnem engem csapott le egy
bog�r helyett.
- Tal�n sz�nd�kosan - merengett el l�tv�nyosan a farkasszellem.
- Kouga - morogtam fenyeget�n.
- J�l van, j�l van - r�zta meg a fej�t.
- Egy�ltal�n mit �rdekel t�ged Sesshomaru? �s hogy ker�lt�l mell�? - n�zett
r�m rosszall�an Inu Yasha, meg sem hallva a farkas el�bbi kijelent�s�t.
- Hossz� - mondtam kisv�rtatva. - J�gvir�g?
- Mi? - �rtetlenkedett a f�lszellem.
- L�d�mon. Velem volt - c�lozgattam szeretett h�tasomra.
- Tal�n Shippouval - vonta meg a v�ll�t, azt�n felki�ltott. - Vigy�zz!
Megfordultam, ujjammal egy kis k�rt �rtam le a leveg�be, majd ennek k�zep�be
illesztettem a tenyerem, mire vibr�l� pajzs j�tt l�tre: a t�mad� szellem
nekicsap�dott, �s v�r�vel ter�tette be. Kezemet �k�lbe szor�tottam, mire a pajzs
elt�nt.
- Hm, ez nem volt rossz - biccentett Inu Yasha.
- Azzal, hogy �gy harcolok, olyan k�pess�gek ny�lnak meg el�ttem, amiket
�ltal�ban k�ptelen vagyok haszn�lni - mondtam. - Vigy�zzatok egym�sra� �s ne
vit�zzatok - k�rtem �ket, azt�n felugrottam, s ez�ttal Kagura ut�n kutattam. Nem
volt neh�z megtal�lni: a szellemcsorda nagyja ugyanis m�r elhullt, �gy a v�res
h�s- �s csontkupacok k�zt m�r alig maradt valaki �letben. Nem olyan messze �pp
Sesshomaru d�f�tt le egy nagyra n�tt s�sk�t, a k�zel�kben Kirara �s J�gvir�g
k�zd�ttek egym�s oldal�n, vel�k Shippou �s Kagome. Inu Yasha �s Kouga h�tukat
egym�snak vetve harcoltak valamilyen nagyhatalm� szellem ellen, ki m�r nagyon a
v�g�t j�rta, kicsit arr�bb pedig Sango kevert le egy �ri�si lask�t Mirokunak.
Megcs�v�ltam a fejem, azt�n v�gre kisz�rtam Kagur�t, ahogy egy szikla tetej�n
�ll, �s �pp engem fix�roz, oldal�n a t�kr�s kisl�nnyal. Hogy is nevezte
Sesshomaru? Kann�nak, igen, Kanna a neve. Id�ig lehetett �rezni a bel�le s�t�
�ress�get, a b�r�m is beleborzongott.
Azt�n visszaereszkedtem a f�ldre, ahol a t�bbiek nagyj�b�l �sszever�dtek m�r.
Sesshomaru t�l�k kicsit t�volabb �llt, �n pedig mellette jel�ltem ki helyemet.
Furcsa volt, hogy ez�ttal � n�z fel r�m.
- Kellemes szellemalak - jegyezte meg, egy f�lmosollyal jutalmaztam. Ahogy
v�gigm�rtem a csapatunkat, kiss� megszeppentem: a szerzetesnek elt�rt a karja,
�s nagy seb t�tong a l�b�n is, Sango alig b�r �llni, �s amilyen g�rnyedve tartja
mag�t, olyan, mintha bord�ja t�rt volna. Kagome karj�t fogva piheg, bl�za szinte
�t�zott a v�rt�l. Kouga ak�r egy z�z�d�s-gy�jtem�ny, de � j�l b�rja. Inu Yasha
mellkas�n hatalmas v�g�s �keskedik, de mintha meg se kottyanna neki. A l�- �s
macskaszellem egyar�nt tele sebekkel, Shippounak az arc�n vir�t hossz� metszet.
Sesshomaru olyan, mint aki most j�tt haza egy friss�t� s�t�r�l, semmi jele
annak, hogy harcolt. �n meg� a karomra lassan r�sz�radt a v�r, szellemalakban
m�g gyorsabban gy�gyulok, mint am�gy.
- L�tom, j�l tudtok egy�ttm�k�dni - �llap�totta meg Naraku. - Sajn�latos,
hogy sil�ny alakulatotok nagy r�sze harck�ptelen - mondta tettetett
egy�tt�rz�ssel. - �s m�g ink�bb az, hogy imm�r val�ban v�getek.
- Csak ne j�rna annyit a sz�d, Naraku, mindj�rt nagyobb hatalmad lenne -
sziszegte Inu Yasha. - Ki�llsz h�t ellen�nk magad, vagy tartogatsz m�g valamit?
Naraku arc�n apr� f�lmosoly jelent meg, tekintete egy pillanatra r�m villant.
Akaratlanul k�zelebb h�z�dtam Sesshomaruhoz, mire arc�n a d�bbenet, a felismer�s
�s az el�gedetts�g egyvelege j�tszott. Szemeit visszavezette Inu Yash�ra.
- Kellemesebb lenne a p�holyb�l v�gign�zni pusztul�sotokat, de �gy gondolom,
egy ilyen alkalmat csak nem szalaszthatok el� �letem v�g�ig b�nn�m - kacagott
fel, azt�n a sz�tt�rta karjait, kimon�ja sz�rnyk�nt lebegett k�r�l�tte, s
egyenesen Inu Yasha fel� rep�lt. Bennakadt a leveg� t�d�mben, ahogy elny�lt a
pillanat: l�ttam, ahogy a f�lszellem a magasba emeli kardj�t, motyogott valami
szelekr�l. Naraku m�r szinte az orra el� �rt� �m mikor Inu Yasha les�jtott a
Tessaig�val, Naraku egyszeriben ir�nyt v�ltott, s miel�tt kapcsolhattam volna,
egyszer�en els�p�rte mell�lem Sesshomarut.
Hirtelen k�rvonalaz�dott bennem Naraku s�t�t terve, hogy m�gis mire
gondolhatott, amikor fel�nk pillantott. �sszeszor�tottam a fogaimat, azt�n
karomat csap�sra emelve fordultam ut�nuk, hogy megsemmis�tsem azt a mocsad�k
f�lszellemet, �m egy pillanat alatt sz�lviharok tucatja vett k�rbe.
- Kagura, hogy lenn�l �tkozott - sziszegtem, azt�n megfordultam, egy v�gtelen
hossz� pillanatig a sz�lboszork�ny szem�be b�multam. Tekintete v�r�sen izzott,
test�ben gy�l�let tombolt. Gy�l�let� de vajon ki ir�nt? Nem, ezek a szemek nem
engem ut�ltak, nem az �n nevemet �tkozt�k a nap �s az �j minden perc�ben� de
akkor ki�t?
�s megvil�gosultam. Kagura nem lenne h�t felt�tlen h�s�ges Narakuhoz? Mi�rt
harcol akkor? Arcomon sz�les mosoly ter�lt sz�t.
- Mi tetszik annyira, Kulcs �rz�je? - vont k�rd�re.
- Tetszeni� - merengtem el. - Nem, Kagura, nem tetszik, ink�bb csak
ironikusnak tal�lom.
- Mir�l besz�lsz, holdszellem? - biccentette oldalra a fej�t, s �sszecsukta
legyez�j�t, kez�vel dobolt rajta.
- Sz�vb�l ut�lod, ugye? - k�rdeztem.
- Te� - hangja fenyeget�nek hatott.
- Pedig � hozott l�tre, neki k�sz�nheted az �leted - folytattam. - De mag�hoz
k�t, �s nem ereszt. �s ez�rt ki nem �llhatod, �s �r�ln�l a hal�l�nak - arca
rezd�l�seib�l oly k�nnyen lehetett olvasni!
- Meglakolsz! - ki�ltotta, �s sz�tt�rta legyez�j�t, k�t mozdulatot tett vele,
mire egyn�h�ny szellem �letre kelt mellettem.
- Uh, hogy az a� - ny�gtem fel �nk�ntelen�l, azt�n egy mellettem hever�
kardot a magasba r�gtam, s markolat�t elkaptam. A kard �rint�s�re mintha valami
rejt�lyes er� t�lt�tt volna meg, a fekete penge egyszeriben kifeh�redett, s
ragyogni kezdett. Elvigyorodtam: a Hold ereje mire nem k�pes?
- No l�m, megtal�ltad Kint - h�zta el a sz�j�t Kagura.
- Mi? - k�rdeztem vissza, k�zben pedig les�jtottam egy szellemre, eg�sz
k�nnyen porladt sz�t.
- A kard� egy farkasszellem� volt egykor - merengett el.
- Hogy egy farkasszellem�? - eresztettem le egy pillanatra a karomat, ahogy
valami eml�kk�p megrohant. Bambultam, nem vettem �szre a t�mad� szellemet, csak
k�sve ugrottam f�lre, arcomat v�gigmarta, visszak�zb�l azonban botommal
le�t�ttem, majd kereszt�ld�ftem.
- Valami szerencs�tlen fl�t�s�, akit csalt az asszonya, azt�n meg itt hamvadt
el a teste, ugyan mit �rdekel? - tette cs�p�re a kez�t, s l�tv�nyosan unott
arccal figyelte harcomat, pedig a szellemei m�r igencsak veszt�sre �lltak.
�s igen, val�ban, egy farkasszellem� volt a kard. �s m�r azt is tudtam, ki�
ap�m kardja volt. �j er�vel telve suhintottam egyet, mire a marad�k h�rom
szellem is darabokban hullott a f�ldre.
- Ap�m kardja - n�ztem v�gig a peng�n �tszellem�lt arccal, azt�n pillant�som
Kagur�ra villant. Alig �szrevehet�en l�pett egyet h�tra. Elmosolyodtam, majd
el�resz�kkentem, a Kin peng�je alig hajsz�lnyira suhant el a sz�lboszork�ny
nyaka mellett. Meglegyintette legyez�j�t, mire f�nyes sarl�k pattogtak v�gig a
szikes talajon, de az is mit �rdekelt m�r engem! El�retartottam kezem, s
felki�ltottam: - Hold j�gsugara!
A vak�t� cs�va �tj�ra indult, Kagura k�ptelen volt az �tj�b�l el�llni� azonban
arc�n az el�gedetts�g mutatkozott, ahogy arr�bb l�pett, s h�ta m�g�l Kanna
bukkant el�, t�kr�t fel�m tartva.
- Jaj, ne - ny�gtem, azt�n k�ts�gbeesve tartottam magam el� a kardot tart�
jobbomat, v�dekezv�n visszacsap� t�mad�som ellen. Tal�n szerencs�m volt: nem
dermedtem meg, ak�r az iszapd�mon m�g a kis csapattal val� tal�lkoz�somkor,
csup�n karom v�lt teljesen �rz�ketlenn�, ernyedten l�gott oldalamon, s ap�m
peng�je kihullott bel�le.
Kagura ism�t el�l�pett, arca g�nyos volt �s b�szke.
- T�madj csak - cukkolt.
Leguggoltam, szememet le nem v�ve a sz�lboszork�nyr�l, s bal kezemmel
felvettem a kardot. Kiss� k�nyelmetlen volt egyszerre a botot �s ezt is tartani,
l�v�n �gy egyiket sem tudtam haszn�lni, �s m�g legegyszer�bb t�mad�saim sem
j�hettek sz�ba. K�nos helyzet.
- Ezt verd vissza! - csattant azonban egy hang Kagura h�ta m�g�tt. A
boszork�ny d�bbenten p�rd�lt meg, s hogy el�llt el�lem, m�r �n is l�ttam, mi
t�rt�nik: Sango nyisszantotta el egy karddal Kanna tork�t.
- Istenek - szor�tottam �ssze a szemem, s fejemet is f�lreford�tottam.
Viszont ak�rmennyire is igyekeztem nem tudom�st venni a t�rt�ntekr�l, hallottam
a fr�csk�l�, spriccel� v�rt, �reztem a szag�t, f�lemben ott csengett az
�lettelen test tompa puffan�sa �s Kagura eszel�s sikoltoz�sa. Ak�rmennyire is
volt gonosz vagy �res Kanna, m�gis csak egy gyerek volt. �n pedig nem akartam
l�tni, ahogy feh�r haja �s ruh�ja v�rt�l v�lik lucskoss�, nem akartam
v�gign�zni, ahogy elhagyja az �let.
- Kanna! H�gom! - visszhangzottak Kagura sikolyai, azt�n felemelte Kanna
test�t (istenekre, l�ttam, ahogy a karj�n v�gigcsorog a v�re, s ujjair�l hullik
cseppenk�nt a szikes talajra, istenekre, mi�rt?), haj�b�l kih�zta a fonat�t
�kes�t� tollat, mely hirtelen megn�tt, majd felsz�kkent r�. A magasba
emelkedtek, s m�r a szelek sz�rny�n sz�lltak.
Oldalra pillantottam, s azt vettem �szre, hogy Kagome c�lba veszi �ket
nyil�val.
- Kagome, ne! - ki�ltottam, de ekkor �tj�ra indult a Szent Ny�lvessz�, s
hal�lpontosan tal�lta el Kagur�t. Messze j�rtak m�r: s csak annyi l�tszott, hogy
zuhannak, egyre �s egyre gyorsabban, majd elt�ntek egy k�zeli domb alatt.
Kagome riadt arccal n�zett r�m, �m Miroku a v�ll�ra tette a kez�t, �s
helyesl�en biccentett. A l�ny azonban les�t�tte a tekintet�t.
Hirtelen ord�t�s zaja t�r�tett magamhoz, �s z�kkentett ki a sokkb�l, eszembe
juttatva, hogy mi is t�rt�nik k�r�l�ttem. Jobbra fordultam, a hang ir�ny�ba, de
csak egy s�t�t forgatagot l�ttam, melyb�l Kouga rep�lt ki, karj�t szorongatva,
arc�n eltorzult kifejez�ssel, s �rkezett kem�nyen a h�t�ra.
- Kouga! - suhantam oda hozz�.
- Er�s� nagyon er�s - ny�sz�r�gte folyamatosan.
- Kouga! Kouga! - sz�longattam.
- Nagyon er�s� nagyon, nagyon - ism�telgette.
- Nincs mag�n�l - mondta Sango.
- Kouga� dr�ga Kouga - karoltam �t, fej�t �nk�ntelen�l a v�llamra hajtotta,
�n pedig ringattam, mintha a testv�rem lenne. V�g�l is majdnem az volt. - Kouga�
istenekre, Kouga� - suttogtam.
Egy szellemnek kem�nynek kell lennie. Minden pillanatban. Egy szellem nem lehet
gyenge. Nem adhatja �t mag�t az �rzelmeinek. Egy szellemnek �sszel kell �lnie.
Egy szellem nem k�nnyezhet csak �gy. Nem viselheti meg egy gonosz kisl�ny
kiv�reztet�se, vagy nem v�r szerinti rokon�nak k�nja. Egy szellem nem s�rhat
csak �gy. Egy szellemnek k�zdenie kell.
- Egy szellemnek k�zdenie kell - mondtam ki hangosan. Megcs�koltam Kouga
homlok�t, s v�gigsim�tottam arc�t. Feln�ztem a t�bbiekre. - Vigy�zzatok r�. Ha
mag�hoz is t�rne, ne engedj�tek a harc k�zel�be.
- De Kari, egy farkas� - tiltakozott volna Miroku.
- Rendben - biccentett elsz�ntan Kagome, s l�ttam, ahogy egy k�nkeserves
pillant�st vet a s�t�t felh� fel�, mely egyre vadabbul �s vadabbul kavargott,
olykor-olykor vill�mnyal�bok cik�ztak ki bel�le. Az �n �br�zatom is hasonl�
lehetett� kik voltak ott? Inu Yasha. Sesshomaru. Naraku.
M�lyet s�hajtottam, majd hat�rozott l�ptekkel indultam a forgatag fel�. Jobb
kezembe vettem a kardot; m�r eg�sz j�l tudtam mozgatni.
- Tsu� Tsukiakari� - ny�sz�r�gte Kouga. Megtorpantam, �s h�trafordultam.
- Kouga, k�rlek ne.
- Ne menj oda� ne menj� - suttogta k�nok k�z�tt. Nem, ez nem lehet. Nem csak
a karja s�r�lt�
- Miroku, Sango, l�ss�tok el a sebeit! - mondtam.
- K�ny�rg�m - ny�gte Kouga. Nem tudom, hogy maga a sz�, vagy a f�jdalom tette
nehezebb� besz�d�t.
- Nem, Kouga - r�ztam meg a fejem, azt�n elmosolyodtam. - N�zd: ez itt ap�m
kardja. �rzem, van rem�ny.
A farkas arca is enyh�lt valamelyest.
- Ap�d nagyszer� farkas volt - suttogta reszel�s hangj�n. - Tal�n t�nyleg
nincs m�g veszve minden.
B�lintottam, azt�n elindultam. Nem rep�ltem. Nem szaladtam. M�lt�s�ggal �s
er�teljesen �rkeztem meg a felh�h�z.
Eressz be, Naraku. Eressz be.
Felemeltem a kezemet, hogy ajt�t nyissak a felh�n� �rint�se �gette tenyeremet,
visszar�ntottam kezem.
Eressz be, te �tkozott.
Hat�rozottabban l�ptem el�re, �m ekkor egy �t�s tasz�tott ki, s l�k�tt
messzire. Nem estem el, csup�n talpamon cs�sztam.
Eressz be, te utols� szem�tl�da, k�l�nben �lmodban �llek meg.
Felemeltem ap�m kardj�t, s belehas�tottam a forgatagba, mely szakadt
f�gg�nyk�nt ny�lt sz�t el�ttem, �m ahogy bel�ptem, m�r �jb�l �ssze is z�rult. A
legrettenetesebb a csend volt. Mi�rt volt csend?
Semmit sem l�ttam. Amerre n�ztem, k�rbevett ez a f�st, ez az otromba m�reg,
Naraku szennye.
- Naraku - sz�laltam meg, hangom borzaszt� furcs�n visszhangzott.
- Mondd, kedvesem - hangja mindenhonnan sz�lt, nem tudtam, merre lehet.
- Hol van Inu Yasha? - k�rdeztem.
- Hm� ugyan m�r, Tsuki. Tudom, hogy a tisztav�r� szellem sorsa jobban �rdekel
- felelte mosolyg�san. M�g mindig nem l�ttam semmit.
- Hol vannak? - ism�teltem fenyeget� hangon, k�zben magasra emeltem a kezem.
- Megl�tod - kuncogta, azt�n egyszeriben megsz�nt az engem �vez� s�t�ts�g, s
csak annyi maradt, mely a k�lvil�gt�l elv�lasszon.
Ajkam enyh�n sz�tny�lt, szemeim t�gra ny�ltak, kezem �k�lbe szorult� torkomban
ismeretlen er� szorongatta. Egy szellem nem lehet gyenge. Egy szellem nem
k�nnyezhet� nem k�nnyezhet� nem� nem k�nnyezhet csak �gy.
A leveg� remegve tolult be ajkaimon.
A szikes talaj eg�szen beitta m�r a ki�ml�tt v�rt. Mintha es� j�rt volna erre�
rengeteg volt a v�r. Val�szer�tlen�l sok. K�t test fek�dt a f�ld�n. A t�volabbit
szinte teljesen bebor�totta a v�r�s folyad�k, arc�n a k�n j�tszott, szemei
fennakadtak, keze g�rcs�sen szorongatta seb�t, mely hatalmasan, �hesen t�tongott
mellkas�n. M�sik seb�b�l, a tork�n lev� metszetb�l m�g mindig bugyogott a v�r.
A k�zelebbi alak m�s volt. B�r gyomr�n �t l�tni lehetett a talajt, m�gis� ha ez
nem lett volna, olyb� t�nhetett, mintha csak aludna, egy kellemes nap ut�n
lepihent volna.
- Sesshomaru - guggoltam le hozz�, kezemmel v�gigsim�tottam feh�r haj�t.
Megfogtam a kez�t - m�g meleg volt. - Sesshomaru - s�gtam, s �reztem, ahogy
forr� k�nny csordul v�gig az arcomon.
- Ugyan, Tsuki. Hisz� egy szellem nem k�nnyezhet csak �gy - kacagta Naraku.
- Ezt a baroms�got is te mondtad - vetettem a szem�re.
- �s vajon engem megsiratt�l volna? - k�rdezte g�nyosan.
- Soha - feleltem.
Sesshomaru keze megremegett. �letben lenne?
- Kari� Kari� - suttogta.
- Sesshomaru, itt vagyok - �rtem finoman arc�hoz. Kez�t az eny�mre tette.
- Kari, bosszuld meg az �cs�met - k�rt.
- Az �cs�det? - k�rdeztem vissza meglepetten.
- Igen. Bosszuld meg! K�rlek - mondta halkan, azt�n kinyitotta szem�t, �s r�m
meredt. - Gy�ny�r� vagy, Kari. Te vagy a Holdf�ny. Te magad vagy az -
mosolyodott el.
- Sesshomaru, �n�
- Csitulj - intett csendre. - Ne mondj semmit, amit megb�nhatn�l. Csak �llj
ki� �llj ki �rtem� �s magad�rt - biztatott, azt�n szemei lecsuk�dtak, �s
mellkasa nem mozgott t�bb�.
- Sesshomaru� Sesshomaru� - sz�longattam. - Sesshomaru� Sesshomaru�
- Ez rettent�en meghatott - mondta Naraku, majd kibontakozott a s�t�ts�gb�l.
Nem n�ztem fel r�, csak a kutyaszellemet n�ztem, akit eleinte �gy r�helltem. -
�m most v�gre elj�tt az ideje, hogy bev�gezzem azt, amit elkezdtem. V�gzek
veled, Tsuki. Azt�n pedig az emberekkel is.
M�g mindig nem figyeltem r�, ujjaimmal v�gigcir�gattam Sesshomaru arc�t, �s
mikor a homlok�n lev� holdsarl�hoz �rtem, r�eszm�ltem, mit kell tennem.
Fel�lltam, egyenesen, mint egy b�szke szobor, s botomat magam el� emeltem.
- Mi lelt, Tsuki? - k�rdezte enyhe d�bbenettel Naraku.
- Csup�n megismertem l�tem �rtelm�t, feladatom l�nyeg�t, k�ldet�sem c�lj�t,
k�pess�gem titk�t - feleltem mosolyogva.
- Hogy? - vonta �ssze a szem�ld�k�t.
- Tal�n megr�m�lt�l, Naraku? - k�rdeztem, azt�n felkacagtam. Nevet�sem
t�bolyultnak �s zavartnak hatott, de tal�n m�r val�ban az �r�let sz�l�n �lltam.
A botot elkezdtem p�rgetni magam el�tt, egyre gyorsabban �s gyorsabban, v�ge
egyre nagyobb �s nagyobb �rv�nyt kavart.
- Mit m�velsz? - ny�g�tt fel k�ts�gbeesve.
- A Kulcs �rz�je vagyok, Naraku� ez a Kulcs pedig� Kulcs az id�h�z - feleltem
�tszellem�lten.
- Semmit sem �rsz vele! - rivallt r�m.
- �, dehogynem - feleltem mosolyogva, s kezemet mellkasa fel� ny�jtottam. Az
�rv�ny egyszer�en kikapta kez�b�l az �kk�vet, �s az eny�mbe r�ppentette.
- Neee! - sikoltott fel, mire elmosolyodtam, �s �reztem, ahogy megv�ltozik
k�r�l�ttem minden, sz�d�l�s t�rt r�m, le kellett hunynom szememet. Mikor
kinyitottam, megint Sesshomaru mellett �lltam, vel�nk szemben Naraku.
- Csak ne j�rna annyit a sz�d, Naraku, mindj�rt nagyobb hatalmad lenne -
sziszegte Inu Yasha. - Ki�llsz h�t ellen�nk magad, vagy tartogatsz m�g valamit?

- Kagome - s�gtam. - Kagome�
A l�ny lassan fel�m fordult. Kouga h�ta m�g�tt �rny�jtottam neki a v�r�sen izz�
�kk�vet. Kez�hez �rve r�zsasz�n �rnyalat�v� v�ltozott.
- Vigy�zz r� - biccentettem.
- Kellemesebb lenne a p�holyb�l v�gign�zni pusztul�sotokat, de �gy gondolom,
egy ilyen alkalmat csak nem szalaszthatok el� �letem v�g�ig b�nn�m - kacagott
ism�t fennh�jaz�n Naraku, �m ez�ttal nem v�rtam meg, am�g a f�lszellemnek ugrik.

- �llj - ki�ltottam, s botomat megp�rgettem, �jra �letre keltve az �rv�nyt, s
ugorva egyet az id�ben, visszat�rve a felh�be.
- Hogyan? Mik�nt? - hebegte Naraku, ahogy az �p �s eg�szs�ges
kutyaszellemekre n�zett. Sesshomaru r�m tekintett, azt�n h�l�san biccentett. Nem
�rtettem, hogy eml�kezhettek b�rmire is, ha egyszer megv�ltoztattam a m�ltat, de
k�l�n�sebben nem is �rdekelt.
- Sz�lborda! - ord�totta Inu Yasha, ahogy Naraku fel� sz�kkent.
- Hold gyilkos �rv�nye! - r�ppentem ut�na, egyik kezemmel a t�mad�st
ind�tva, m�sikban a kardomat tartva, s csap�sra emelve.
- Hm� sz�p - jegyezte meg Sesshomaru, majd maga is a magasba emelkedett, a
Toukijint hal�los biztoss�ggal tartva.
Csap�saink egyszerre �rt�k a test�t, nem tudott merre menek�lni. Ell�pt�nk
t�le, teste t�bb sebb�l v�rzett, m�gsem t�ntorodott meg, s�t, magabiztosan �s
g�nyosan vigyorgott.
- Nevets�ges - jegyezte meg.
- Naraku, vedd �szre magad - javasoltam. - Nincs n�lad az �kk�.
- Ugyan! A N�gy L�lek Szent �kk�ve puszt�n k�nyelem volt, azzal vagy an�lk�l,
de ilyen k�nnyen nem �lhettek meg! - fr�cs�gte �r�lten.
- Mi nem is - tette el a kardj�t eleg�nsan Sesshomaru.
- Hm? - illet�d�tt meg Naraku, �s d�bbenten meredt az oldal�n�l �ktelenked�
v�g�sra: gusztustalan z�ld f�reg m�szott el� onnan.
-�, f�jj - h�ztam el a sz�m.
�m Naraku m�gis csak jobban fintoroghatott volna - hiszen sebeib�l egyre t�bb
�s t�bb szellem bukkant el�.
- Mi� mi ez? - ki�ltotta k�ts�gbeesetten.
- Csup�n Sesshomaru j�slata teljesedik be rajtad� korcs - hangs�lyozta az
utols� sz�t Inu Yasha.
- Nem� nem� - ny�gte Naraku, ahogy lassan teljesen ellept�k szellemei: arca
elsorvadt, b�re csontj�hoz tapadt.
- Nem b�rom n�zni - s�gtam, mire Sesshomaru j�t�konyan karjaiba z�rt; nem
volt neh�z dolga - a m�sodik id�ugr�st k�vet�en egyszer�en visszav�ltoztam
�tlagos alakomba, val�sz�n�leg kimer�tett az utaz�s.
Ism�t csak a f�lem k�pzeltette velem el a t�rt�nteket: de az is csak
borzalomr�l, k�nr�l, szenved�sr�l �rulkodott. K�nytelen voltam feln�zni: l�tnom
kellett, ahogy keserves sorsom okoz�j�nak v�ge, l�tnom kellett, ahogy egyszer�en
felem�sztik a bel�le kiszabadult d�monok, majd maguk is megsemmis�lnek, mert
m�rhetetlen gonoszs�g�t k�ptelenek magukba fogadni.
Naraku elm�lt. � maga is �gy sz�llt el, mint gonosz felh�je, csak egy �rny
maradt ut�na, de a felragyog� nap, mely a k�d elm�lt�val k�vetelhette vissza
hatalm�t, azt is feledtetni tudta.
- F�zom - jegyeztem meg halkan.
- Nem csod�lom - felelte mosolyogva Sesshomaru, v�gigm�rve hi�nyos �lt�zetem.
V�ll�r�l leemelte sz�rmepal�stj�t, �s r�m ter�tette.
- K�sz�n�m.
Biccentett, majd �ccse fel� fordult.
- Megk�zd�nk? - k�rdezte komolyan Inu Yasha.
Sesshomaru megcs�v�lta a fej�t.
- Nem, Inu Yasha. Most nem. De meg�g�rhetem, �n foglak majd meg�lni. �s nem
m�s.
A f�lszellem elvigyorodott.
- Ugyanezt �g�rhetem.
- Inu Yasha! Inu Yasha! - szaladt fel�nk Kagome ki�ltozva, �s egyszer�en a
f�lszellem nyak�ba ugrott. - Inu Yasha, �gy �reztem, mintha meghalt�l volna! -
fakadt ki k�nnyeivel k�szk�dve. Inu Yasha h�l�san pillantott r�m, mire csak
megvontam a v�llam.
- V�ge� ezzel v�ge! - h�zta le a gy�ngysort csukl�j�r�l Miroku, ler�ntotta
kez�r�l a sz�vetdarabot. Tenyere sima volt, �s teljesen norm�lisnak t�nt.
- Elt�nt a lyuk! - lelkendezett Shippou, ki J�gvir�g oldal�n ker�lt el�.
- J�gvir�g! - ki�ltottam fel boldogan, majd �tkaroltam legim�dottabb,
legkedvesebb� �s egyetlen parip�m nyak�t, majd cs�kot nyomtam pof�j�ra.
Feln�ztem, h�t�n Kouga �lt, b�gyadtan �s t�bb k�t�ssel bor�tva. Megfogtam a
kez�t. - Megvagy, rokon?
- Megvagyok, im�dott h�gom - felelte, azt�n lehunyta a szem�t. - Pedig nem
sok h�ja volt.
�s itt meg�llt a t�rsalg�sunk. Le�lt�nk a f�be (legnagyobb meglepet�semre m�g
maga Sesshomaru is), �s csendben meredt�nk magunk el�, mindannyian
gondolatainkba mer�lve. Meglehet�sen sok�ig nem esett sz� k�z�tt�nk: mert ugyan
mir�l is besz�lhett�nk volna? Mindenkinek m�st jelentett a legf�bb Gonosz hal�la
- kinek megnyugv�st, kinek bossz�t.
Sesshomaru n�m�n t�rte, hogy v�ll�ra hajtottam fejem, s egyre nehezebben
s�hajtottam, �lmosakat pislogtam. Szinte m�r aludtam, mikor azt�n Miroku sz�lalt
meg:
- �s� hogyan tov�bb?
�jabb hossz� csend.
- �n visszamegyek a farkasaimhoz - mondta azt�n Kouga. - De ne f�lj, Inu
Yasha, Kagom��rt megk�zd�nk majd egyszer - �llt fel, majd lehajolt hozz�m, s
homlokon cs�kolt. - Viszl�t, Kari.
- Viszl�t, Kouga - paskoltam meg a t�rd�t, mert f�radt voltam eg�sz a kez�ig
felny�lni.
A farkasok nem t�lozz�k el a b�cs�t, Kouga sem. Intett m�g egyet, azt�n
elszelelt, mint egy kisebb sz�lvihar.
- �n nem tudom - mondta Kagome. - Nem tudom, visszamehetek-e ezek ut�n a
vil�gomba. Az �kk�szil�nkokat �sszegy�jt�tt�k, Narakut legy�zt�k. Minek
maradn�k? Nincs �rtelme. Viszont imm�r k�ptelen lenn�k ugyanaz a l�ny lenni, aki
egykor voltam.
- H�t maradj - mondta neki Inu Yasha, �s m�lyen a szem�be n�zett.
Kagome egy p�r pillanatig v�rt a v�lasszal.
- Egy felt�tellel�
- Nevezd meg - sz�lt Sango.
- Maradjunk egy�tt mi, �gy �ten. �s persze, Kirara - tette hozz�, azt�n riadt
tekintettel r�m n�zett, mintha valami list�r�l felejtett volna le, de �n
mosolyogva cs�v�ltam meg a fejem.
- Egy�tt maradunk - felelte mosolyogva Inu Yasha, majd fel�llt, �s
v�gign�zett a t�bbieken. - Ugye?
- Persze - felelte Miroku mag�t�l �rtet�d�en.
- Most �s mind�r�kk� - nevetett Shippou.
Sesshomaru finoman arr�bb tolt mag�t�l, majd fel�llt.
- Jaken, indulunk - mondta komolyan.
- Igenis, Sesshomaru nagy�r - bicegett el� a varangy.
- Sesshomaru - sz�lt ut�na Inu Yasha, mire b�tyja megfordult. - J�l
k�zd�tt�l.
B�tyja kiss� meglepetten n�zett r�, de azt�n egy �vatos mosolyt megeresztve
biccentett, azt�n b�cs� n�lk�l els�t�lt.
- Na �s te, Tsukiakari? - �rdekl�d�tt Inu Yasha.
Elmosolyodtam, azt�n v�gign�ztem rajtuk.
- H�l�s vagyok nektek. Minden�rt. De �tjaink itt sz�tv�lnak - mondtam a
messzes�gbe n�zve. - �m �rzem, tal�lkozunk m�g. Legyetek �ldottak �s minden j�t!
- hajoltam meg el�tt�k, majd megfordultam �s �tnak indultam. J�gvir�g
engedelmesen k�vetett. - �llj, J�gvir�g - emeltem fel a kezem, majd k�zelebb
l�ptem hozz�, �s v�gigsim�tottam nyak�t �s pof�j�t. - Ne j�jj velem. Sorod itt
jobb lesz, mint velem valaha is. �vd �ket a vesz�lyt�l - t�rtam bele s�r�ny�be,
azt�n vissza sem n�zve mag�ra hagytam. Nem akartam, hogy � vagy b�rki m�s l�ssa
k�nnyeimet.

Sok mindent kellett �tgondolnom. Rengeteg dolog� rengeteg dolog m�s lesz,
rettent�en m�s! Ezent�l nem kell majd eszel�s lid�rcnyom�sokat �t�lnem,
f�l�lomban forgol�dnom, volt szeret�m t�mad�s�t�l tartva. Nem fogom m�r a
falvakat sem elker�lni: tal�n m�r viccesnek is fogom tal�lni, ahogy sikertelen�l
�ld�znek a haland�k. �s v�g�l: nem leszek t�bb� mag�nyos. Soha t�bb�.

Egyed�l �llt egy dombon. A Hold f�nye r�vet�lt test�re, �s szikr�zva ver�d�tt
onnan vissza. �gy �llt ott, ahogy egy dics�s�ges istens�gnek kellene. R�m v�rt.
- Honnan tudtad, hogy ut�nad j�v�k? - k�rdeztem, felkapaszkodva a dombra.
Magas f� zizegett l�bam k�r�l.
- �reztem - felelte mosolyogva. Odal�ptem hozz�, � pedig szembefordult velem.
Csak n�zett a szemembe, �n pedig szinte l�ngoltam a v�gyt�l. K�ptelens�gnek
t�nt: de m�gis l�bujjhegyre emelkedtem, ajkamat �vatosan az �v�hez �rintettem,
azt�n elh�z�dtam t�le.
Meglepett arccal meredt r�m, n�m�n �s tal�n kiss� r�m�lten. Enyhe borzong�s
futott rajtam v�gig: a d�nt�s m�r csak rajta �ll.
Azt�n egyszer�en elmosolyodott, keze finoman az arcomhoz �rt, mag�hoz h�zott,
�s megcs�kolt. A cs�kja egy�ltal�n nem olyan volt, mint Naraku�: az �v� vad volt
�s szenved�lyes, kiss� er�szakos. �m ez - gyeng�d, l�gy� szerelmes.
Hosszan tartott a pillanat, azt�n kinyitottam a szemem, mikor kiss�
elt�volodtunk egym�st�l.
- Sesshomaru� - s�hajtottam, kezem a mellkas�n kalandozott.
- Tarts velem, Kari. Tarts velem a kast�lyomba, asszonyomm� teszlek, �s
arany�leted lesz - sim�totta v�gig az arcom. Megfogtam kez�t, �s belecs�koltam
tenyer�be.
- K�pes leszel szeretni? - k�rdeztem komolyan.
Egy pillanatig csak n�zett r�m, szemei �jra �s �jra v�gigj�rt�k az arcom. Azt�n
tekintete �br�ndoss� v�lt, �s halkan �gy sz�lt:
- Igen. M�r most k�pes vagyok r�.
- Veled tartok, Sesshomaru - feleltem neki, mire karjaiba z�rt, fejemet
mellkas�ra hajtottam, sz�v�nek zavart dobog�s�t hallgattam. M�rt�ktelen nyugalom
lett rajtam �rr�, minden, ami valaha b�ntott, elt�nt. Megsz�ntek l�tezni a k�nz�
gondok, ott, akkor, a kutyaszellem Sesshomaru karjaiban. �s ez�rt h�l�s voltam
neki. Ak�rcsak az elk�vetkez� �vek�rt.
- Pihenj�nk le, Tsukiakari - javasolta. - Holnap elmegy�nk err�l a helyr�l
messzire - mosolyogva n�zett r�m. - �s a kardodnak k�sz�ttet�nk valakivel egy
hozz� ill� h�velyt - tette hozz�, mire felnevettem.
V�llamr�l a f�ldre ter�tettem sz�rmepal�stj�t, fej�nket erre hajtottuk. Az
�lel�s�ben �rt az �lom - minden d�monok atyj�ra mondom, ilyen �rz�s nincs m�g
egy. Aludtam; m�lyen, nyugodtan, b�k�sen.
- Elj�v�k �rted, Tsuki - d�rrent egy hang, �n pedig sik�tva �ltem fel, testem
a hideg ellen�re izzadt volt �s forr�.
Sesshomaru mellettem zavartan t�rt mag�hoz.
- Mi a baj? - sim�totta v�gig v�llam.
Riadt tekintettel meredtem r�, hallottam saj�t zih�l� l�legzetv�telemet.
- Nem halt meg� nem halt meg� nem halt meg� - suttogtam folyamatosan, mire
Sesshomaru v�delmez�n a karjai k�z� z�rt.
- Meg�g�rtem, hogy megv�delek - mondta halkan, azt�n eln�zett a felkel� nap
ir�ny�ba.


V�ge